Kedves istenhívők! Az utóbbi beszélgetéseim során – Isten létezéséről vagy a hit kérdéseiről - megfigyeltem néhány mintázatot, amit megosztanék. (1) Amikor indulatokat viszünk vitáinkba, az sosem tesz jót a kapcsolatnak, akár Isten létezését vagy nem létezését védjük. (2) Indokolt előre meghatározni, hogy mit szeretnénk elérni a beszélgetéssel – egészségesebb megértő szándékkal nekikezdeni a meggyőzéssel szemben. (3) Értékítélet, kioktatás vagy becsmérlés nem tartozik az intelligens emberek modorához. (4) Néhány fogalmat fontos az elején tisztázni.
Milyen keretek és témák mentén érdemes beszélgetni?
Amikor a hitbeli meggyőződésekről van szó, akkor tisztában kell lenni azzal, hogy személyes – szubjektív tapasztalatokat oszthatunk meg egymással. Gyakran hallani, hogy „teljesen meg vagyok győződve Isten létezéséről”. A kérdés, hogy ezt a bizonyosságot szubjektív vagy objektív igazságnak tekintjük. A szubjektív személyes élményeket nem lehet megkérdőjelezni, egyszerűen tiszteletben kell tartani. Esetleg érdemes tanulmányozni az emberek Istenhez kapcsolódó élményeit. De amikor valaki azt állítja, hogy objektív igazságról beszél, akkor bizonyításra van szükség, mégpedig empirikus – tudományos – bizonyítékokat kell hozni.
Tegyük az istenhitet oda, ahova való – a képzelet világába, a személyes megtapasztalás vagy a történelmi – kulturális alkalmazkodás területére. Isten létezését vagy nem létezését nem lehet emberi fogalmakkal – tudományos eszközökkel megérteni. Nincs olyan bizonyítási eljárás, ami alapján racionális következtetéseket tudnánk meghozni Isten létezéséről. Amit nem lehet megérteni, azt nem tudjuk bizonyítani. Ami nem bizonyítható, azt nem lehet megfejteni.
Hogyan érthetnénk meg azt, ami meghatározása alapján felfoghatatlan. Bárki legyen az Isten, ha egyáltalán van, Ő annyira más lenne, hogy egyetlen időhöz, helyhez vagy végességhez kötött lény, mint amilyenek mi vagyunk, nem foghatnánk fel a Mindenható, Időtlen, Mindentudó és Mindenhol Jelenlevő Istent. Ne jöjjön senki azzal, hogy ez az Isten leereszkedett az emberek képzeletvilágába, mert nem fogja kiállni a bizonyítási eljárást.
Beszélgessünk inkább olyan témákról, mint a legújabb tudományos felfedezések, az emberi elme működése, társadalmi alkalmazkodás és megtévesztések, milyen előnyei vannak a hitnek, hogyan tehetjük jobbá a világot, stb. A világ eredetéről is érdemes beszélni, persze mindig tisztázni kell, hogy a hipotézisek szintjén vagy pedig az eddigi tudományos eredmények mentén társalgunk. A dolgok nem mindig egyértelműek és első látásra az áltudományok állításainak is bedőlhetünk – meg kell találnunk azokat az eszközöket, amelyek biztos alapot nyújtanak az egészséges kritikus gondolkodásnak. Sok keresztény azt gondolja, hogy a 20-25 évvel ezelőtti tudományos állítások elégségesek ahhoz, hogy alapfeltételezéseiket megerősítsék. Sőt, a mai „divatos” Intelligens tervezés elmélet hangosztatása sem elég, ha nem vetjük össze az ennek ellentmondó eredményekkel.
Tetszik Richard Dawkins hozzáállása: „ha a világ összes bizonyítéka a kreacionizmust támasztaná alá, én lennék az első, aki ezt elismeri, és azonnal megváltoztatnám az álláspontomat. A dolgok jelenlegi állása szerint azonban minden tapasztalat az evolúciót igazolja.”
Érzékelem, hogy most nagyon sokan szeretnének velem beszélgetni és bizonyítékok sorát hozni állításaim cáfolására. Örömmel állok elébe, sőt alig várom, hogy valaki komoly érveket hozzon. Azért nem kell elsietni a találkozót. Javasolnám, hogy előtte néhány könyvet érdemes volna elolvasni a szkeptikus - tudományos oldalról is, mint például Richard Dawkins Isteni téveszme című könyvét.
Hiszek a hívő emberek józan ítélőképességében. Ha minden ma elérhető információról maguk is elgondolkodnának, rájönnének, hogy istenhitüknek nincs értelmes alapja és élhetnek nélküle is egy teljes – mi több, felszabadult életet.
Csavaros humornak szánom a következő kijelentést, azért van benne igazság: „Ha egyvalaki szenved téveszmében, azt őrültségnek mondjuk. Ha sokan, azt vallásnak.” (M.Pirsig)
