Annyi nagyszerű értéket és élményt rejteget a kereszténység. Olyan örökérvényű elveket karolt fel, mint a szeretet, igazság, béke, megértés, öröm, elfogadás, megbocsátás, mértékletesség, jóság, becsület, stb. Ezeket érdemes tovább fejleszteni.. Ha mélyen belegondolok, akkor ezek az elemek túlmutatnak minden vallásos filozófián.

 Az átélt élményekről más a véleményem. Nagyra becsülöm az emberi képzelőerőt, amit szeretek hasznosítani. A pozitív megerősítések jótékony hatással vannak az emberre. Annyi mindent köszönhetek az elképzelt istenhitnek. Ennek ellenére, egy olyan Istent keresek, aki túlmutat a képzeleten és annak kézzelfogható pozitív hatásain. A Biblia Istene többről szól. Ha a benne levő szereplők valósak és nemcsak egy elképzelt történet, akkor annak valósága az én életemben is meg kell mutatkozzon. Ugyanezt feltételezem más Isten hívő ember életében is.

 Köszönettel tartozom ismerőseimnek és barátaimnak, hogy megosztották velem Istennel való kapcsolatuk rejtelmeit. Különböző felekezetekben aktív és számomra hitelesnek tűnő keresztényeket kérdeztem meg.  Az Istenélményeket hallgatva arra döbbentem rá, hogy az enyémhez hasonló tapasztalatokon mentek keresztül. Eddig nem hallottam egyetlen olyan beszámolót sem, amely túlmutatna a képzeletbeli világon. Senki sem számolt be arról, hogy a természet törvényeit kikerülve Isten egyértelműen megszólalt volna. Velem is történt olyan, hogy életem pozitív eseményeit Isten áldásainak vettem és a negatívokat figyelmeztetéseinek. Sőt, csodának véltem, amikor sikerült a felvételim vagy találkoztam azzal a személlyel, akire gondoltam. A legtöbb beszámoló olyan élményekről szólt, hogy Isten megváltoztatta az életet. Nyugodtabb, elfogadóbb és békésebb lett az élete. A háttérben ott látják Isten vezetését és minden belső indíttatást az Ő sugallataként fogadnak. Ezeket az élményeket nem vonom kétségbe, de számomra nem mutatnak túl a képzeletnél. Egy elképzelt Istennel - istenekkel találkoztam.

 Azonosulni tudtam ezekkel az Istenélmény beszámolókkal, de nem találtam bizonyítékot arra, amit kerestem. Nem is olyan rég, együtt éltem ezzel a képzeletbeli Istennel. A természetben őt láttam megnyilatkozni, a Bibliában őt halottam megszólalni. Olvastam angyali megjelenéséről - és mindig lenyűgözött. A valóság azonban egészen más: küzdelmek, vívódások, örömteli és fájdalmas élmények sorozata. Sejtésem, hogy ember megteremtette a képzeletbeli istenét.

 Mindenáron szükségem volna erre a placebo hatásra? Nem lenne jobb félretenni az ámítást és megélni a valóságot? Az eddigi Istenbe vetett hit filozófiája sokkal több kérdést vetett fel bennem, mint megoldást. Jelenlegi tudásom szerint úgy gondolom, hogy értelmesebb a valóságra összpontosítani. Elvégre, vannak sokkal fontosabb kérdések ezen a világon, mint az Isten létezésének kutatása. Szerinted?

 Úgy látom, hogy rengeteg kutatni való vár rám. Ez lelkesít és izgalommal tölt el. A felfedezés öröme nagyszerű kincs.