Egy év Istennel

Ma óriási ötlettel indultam el, elfogadom Isten randira hívását és kihívás elé állítom.

Az utóbbi idők benyomásai alapján elhatároztam, hogy igazán kipróbálom, milyen Isten társaságában lenni egy évig. Vajon csak ámítás az egész, vagy Isten valóban létezik és olyan, amilyennek a Biblia Jézusa bemutatja?

Az ötlet apropója Ryan Bell volt keresztény lelkész, aki óriási médiaport kavart, mert elhatározta, hogy kipróbálja, milyen Isten nélkül egy év - http://www.patheos.com/blogs/yearwithoutgod/. Utána arra a következtetésre jutott, hogy nem talált semmi bizonyítékot Isten létezésére – akkor a fordítottját is érdemes letesztelni.

Szóval, Mindenható Istenem, elfogadom a kihívást és én szavadon foglak. Ezt meg is engedted az embernek, ha a Biblia valóban a Te szavad – azt mondtad tegyünk próbára. Bizonyítsd be létezésed és vezetésed számomra kézzelfogható módon. Mutasd meg, hogy amire összeraktál, tényleg a te műved.

Azzal a feltételezéssel indulok el, hogy valóban cselekvő Isten vagy az én életemben és megmutatod hatalmad. Kézzel fogható bizonyítékokat gyűjtök arra vonatkozóan, hogy Te adtad a küldetésem és minden segítséget megadsz annak érdekében, hogy megvalósítsam. Azt feltételezem, hogy minden benyomásom és megérzésem tőled származik. Ha Jézus azt mondta, hogy semmit sem tett a világon, amit nem az Atya mondott és mi nagyobbakat is tehetünk nála, akkor nekem is megmondja minden nap, hogy mit tegyek. Minden, amit a Bibliában ígéretként találok, elfogadok és élek vele. Reggel és este beszélgetek veled és napközben is megszólítalak – kiteszem magam annak, hogy szólj hozzám. Az év végén leírom a következtetésem.

Gondolom, hogy ez a kihívás nem lesz számodra nagy feladat, hiszen a világmindenség a te kezedben van és te irányítasz mindent. Számomra izgalmas lesz, mert a végén megtudom, hogy ámítás az egész vagy pedig valóban olyan Isten vagy, akinek a Biblia bemutat. Ha ámítás az egész, akkor küldetésem teljesítése egyre távolabb kerül tőlem, ha valóság, akkor néhány nagyon fontos mérföldkő meghatározó lesz. Számomra igazán izgalmas utazás, hiszen évek óta arra kérlek, hogy használj fel egy küldetésben – de látszólag nem történt semmi. Ennek vége.

Szerelem vagy kiábrándulás?

Válaszolni akarok a randira hívásra. Eddigi ismereteim alapján úgy tudom, hogy a kereszténység lényege a Veled való kapcsolat. Mondhatni, hogy már régen felkértél, de nem vettem igazán komolyan. Hittem benned, hogy létezel és cselekszel. Sőt azt is, hogy közel vagy. De nem fogtalak szavadon, nem kértem különleges bizonyítékát annak, hogy megmutasd.  

Egy feltételezett világban fogok élni egy évig, ami azt jelenti, hogy létezésedet valóságként fogom fel. Ugyanakkor minden nap egy kicsit kilépek ebből a világból és értékelem a történteket - és blogot írok róla. Ha tényleg igaz, amit addig hittem, akkor nem maradhatsz szó nélkül. Pontosítok, szó nélkül maradhatsz, mert mindenekfelett való Isten vagy, aki nem köteles belépni az ember életébe. Legfeljebb megengeded, hogy ámításként fogjam fel az eddigi hitrendszert.

Mivel ez egy randi keretében zajlik, szeretném lefordítani és megérteni az együtt járás folyamatát. Egyetlen szándék vezérel: megismerni téged. Ezt csak úgy tudom, ha belépsz az életembe és megmutatkozol. Ha csak szemlélője vagy a képzeletvilágomnak, akkor úgy értelmezem, hogy játszol velem – tehát nem létezel. Ennek a randinak nagy a tétje. Nem arról szól, hogy hatalmad megnyilatkozik és rengeteg áldás fog érni, hanem a létezés bizonyossága. Mint az emberi együttjárás világában, a megismerés áll a középpontban, vagyis mennyire hozod önmagad és ez mennyire változtatja meg életem. Nincsenek kéréseim, de azt feltételezem, hogy a világmindenség királyával járok.

A tét komolyságához az is hozzájárul, hogy van egy általam felfogott küldetés, ami történetesen kapcsolódik hozzád – egy kicsit a múltamból hoztam. Eddigi felfogásom alapján, olyan képességekkel, tapasztalatokkal és ismeretekkel vagyok összerakva, amit "országod" építésére használhatnék fel. Küldetésemnek tekintem, hogy részt vegyek az általad indított apostoli mozgalom újjáéledésében – vagyis egy olyan egészséges közösség építésében, amely tartalmazza azokat az elemeket, amit az apostolok idejében elkezdtél. Mindezt úgy tartom küldetésemnek, hogy kiléptem az intézményes egyházi világból, mert kultúrája és irányultsága egészen másról szól.

Előzmények

Keresztény családban nőttem fel, ahol már gyerekkoromtól belenőttem a hit világába. Természetesnek vettem Isten létezését és valós jelenlétét. Többször és átolvastam a Bibliát és próbáltam nagyon komolyan venni annak üzenetét. Már fiatal koromban szeget ütött a fejemben, hogy miért van annyi ellentmondás a keresztények életében – szavak és tettek összefüggésében. Ezért elkezdtem teológiai tanulmányaimat, hogy jobban a mélyére járjak. Szerettem volna részt venni abban, hogy egyházadban jobban érvényesüljön a bemutatott kép. Következtek a pofoncsapások, már az iskolában is olyan vezetési rendellenességekkel találkoztam, ami kérdéseket vetett fel bennem. Az emberi hozzáállás nagyon messze állt a keresztény ideáltól már a tanáraimnál is. Akkor azt gondoltam, hogy alkalmatlan emberek ülnek a vezetői székekben. Így kutatni kezdtem a vezetés világát, hogyan lehetnek jobban vezetni az egyházat. Rájöttem, hogy fényévekre van az, amit amit saját környezetemben gyakorolnak attól, amit a modern vezetéstudományban már régóta alkalmaznak. Ennek ellenére, néhány konfliktust leszámítva, befejeztem az iskolát és elkezdtem lelkészi pályafutásom. Kutatásaim arra késztettek, hogy olyan kérdéseket vessek fel a közösségben, amivel nem igazán foglalkoztak. Újra találkoztam azzal az emberi megnyilvánulással, amit nem tudtam elfogadni. Többszöri konfliktus után, amelyet az egyházi vezetőkkel és tagokkal folytattam, arra a következtetésre jutottam, hogy nem tudok hasznos lenni ebben a közegben és felmondtam. Feladtam egy biztos egzisztenciát, mert nem tudtam azonosulni azzal a kultúrával, amit a szervezet kínált.

Egy új környezetben, civilként, még mindig küldetésemnek tekintettem, hogy részt vegyek abban a küldetésben, hogy Isten ismerete hatékonyan eljusson minél több emberhez. További konfliktusok és intézményes megkötöttségekkel találkoztam. Három közösségben próbáltam befolyást árasztani a változás irányába, de rájöttem hiábavaló munka. Megszakítottam az intézményesített kereszténységgel való minden kapcsolatom. Kiléptem az egyházból, hogy nehogy elveszítsem a hitem.

Tovább kutattam a közösségépítés, gyülekezet szervezés és vezetéstudomány világát. Rájöttem, hogy a világon vannak reménykeltő kezdeményezések, keresztény mozgalmak és sikertörténetek. Talán része lehetek ennek. A Bibliában azt olvastam, hogy alig várod, hogy az ember "igent" mondjon neked és felhasználd az üzenet továbbításához. Ezért imádkoztam és könyörögtem, használj fel – de nem történt semmi.

Most itt vagyok, és minden kártyámat bevetem. Ha randira hívtál, akkor legyen. Mutasd meg milyen vagy a valóságban – az én életemben. 

 Ha kedved van, gyere velem...