Szkeptikusként a világról alkotott képemet a logikára és a tudomány kellően alátámasztott eredményeire alapozom, nem pedig tekintélyre, hagyományra vagy bármiféle olyan dogmára, amely a racionális gondolkodás akadálya lehet. Azt vallom, hogy a körülöttünk levő világ megismerésének legmegbízhatóbb módja a tudományos módszer. Igy bármennyi bibliai idézetet hoz fel valaki, nem tudom megalapozott és értelmes válaszként elfogadni.

Szerettem volna, ha az alábbihoz hasonló válaszokat kapok a keresztényektől, mindeddig hiába. Arra gondoltam, hogy besegitek egy kicsit, hiszen mindenkinek előnyére válik, ha a másik oldaláról közelitünk. Olyan válaszokat vártam, amelyekkel megpróbálnak a tudomány oldaláról bizonyitani valamit, hiszen ha jól emlékszem, Jézusról is azt tartják, hogy leereszkedett a másik ember gondolkodási szintjére. Például, ezt a választ Robert Wright, Isten evolúciója cimű könyvéből vettem:

A modern fizika egyik rendithetetlen alaptétele, hogy hiába tekinti az ember a végső tudományos valóságot, azaz a fizika legalapvetőbb igazságait a végső valóságnak, ez a végső valóság mégsem olyasmi, amit tisztán felfoghatunk.
Vegyük például az elektront: egy apró részecskét , ami egy másik apró részecske körül pörög. Tévedés! Való igaz, hogy a fizikusok néha hasznosnak találják, hogy ekképp gondolkodjunk az elektronokról, de más esetekben hasznosabb, ha hullámoknak képzeljük el azokat . Ha csak az egyik módon képzeljük el, akkor a kép nem lesz teljes, egyszerre kétféle módon elképzelni... nos, az elképzelhetetlen. És az elektronok csak a jéghegy csúcsát jelentik. Általában véve a kvantumvilág, a szubatomi valóság világának viselkedését elménk nem képes felfogni.

Mégis akad néhány fizikus, aki úgy véli, hogy az elektronok dolgok. Ama tény nyomán, hogy még senki nem látott elektront, és az agyunkat már az is összezavarja, ha el akarunk képzelni egyet, néhány fizikus és tudományfilozófus már azt is megkérdőjelezte, hogy mondhatjuk-e egyáltalán azt, hogy elektronok léteznek.

Mondhatjuk, hogy odakinn létezik valami, amit elektront ir le, és bár ezt a dolgot csupán tökéletlenül tudjuk elképzelni, sőt helyenként elképzelésünk még félre is vezet bennünket, mégis az, hogy ilyen módon elképzeljük ezt, messzebbre vezet bennünket, mintha semmilyen módon nem képzelnénk el. Hiszünk az elektronban, noha beismerjük, hogy nem tudjuk pontosan, hogy mi is az elektron. Úgy is fogalmazhatunk, hogy hiszünk az elektronokban, noha hiányoznak az elektronok létezésének cáfolhatatlan bizonyitékai.

Ha a fizikusok között sok olyan akad, aki azt vallja, hogy a szubatomi valóság tökéletlen megismerése érvényes tudáshoz vezet, akkor miért ne lehetne Istennel kapcsolatban is ezt álltani. Ha valaki azt állitja, hogy hisz Istenben, noha nincs teljesen tisztában azzal, hogy mi is isten valójában - sőt még azt sem tudja valójában bizonyitani, hogy Isten egyáltalán létezik - ha egyenlő bánásmódban szeretnénk részesiteni a fizikussal, akkor nem mondhatjuk azt, hogy hitének nincsenek szilárd alapjai. Logikai szempontból semmi különbség nincs az elektronokban való hit és az istenben való hit között. A tudósok különféle mintákat látnak a fizikai világban - például megfigyelik az elektronok viselkedését-, majd ebből következtetést vonnak le e minták forrását illetően, és ezt a forrást elektronnak nevezik el. Az istenhivő mintákat lát az erkölcsi - fizikai világban, majd ebből következtetéseket von le e minták forrását illetően, és ezt a forrást istennek nevezi. Isten az az ismeretlen dolog, ami az erkölcsi rend forrása, az ok, ami miatt a földi életnek létezik erkölcsi dimenziója és iránya. Mivel emberek vagyunk, ezért ennek az erkölcsi rendnek a forrását olyan durva körvonalakkal tudjuk elképzelni, hogy az már megértésünket is félrevezeti, de hát ezt a fizikai rend szubatomi forrásaiból, például az elektronról is elmondhatjuk.

Ez egy zseniális felvetés. Legalább egy modern, tudományosan megalapozott érv. Megdicsértném azokat a hivőket, akik ilyesmit levezetnek.

Természetesen, ezt az érvet is lehet cáfolni tudományos oldalról, amit most itt meg is teszek - ennek ellenére dicséretes megközelités. Akad egy pont, ahol az Isten és az elektronok közötti analogia csődöt mond, hiszen egy, az elektronhoz hasonlatos dolog létezése szükségszerű ahhoz, hogy megmagyarázzuk a fizikai világban látható mintákat. Ezzel szemben egy, az Istenhez hasonlatos dolog nem szükségszerű ahhoz, hogy megmagyarázzuk a világegyetemben meglévő erkölcsi rendet. A társadalmi szerveződés bővülésével magyarázzuk az erkölcsi rendet, ami viszont a technikai evolúció eredménye volt, ami viszont természetes folyománya volt az emberi agy működésének, ami viszont a biológiai evolúció során fejlődött ki. Nincs szükség semmiféle misztikus erőre e folyamat megmagyarázásához, éppen ezért felesleges ilyet keresni.

Olyannyira, hogy amikor istenhivőként az erkölcsi rend forrásáról beszélsz, nyugodtan azt is mondhatom, hogy ennek az erkölcsi rendnek a forrása ... az elektron - pontosabban fogalmazva, olyan más szubatomi részecskék, amik az elektronnál alapvetőbb szerepet töltenek be. Ha az erkölcsi rendet materialista fogalmakkal meg lehet magyarázni, akkor ennek a legményebbre nyúló magyarázata ugyanaz lesz, mint általában a világnak a legményebbre nyúló magyarázata - az a nagy egységes elmélet, amit a fizikusok már egy ideje keresnek. Miért kellene akkor elkezdeni Istenről beszélni.

Hivőként, erre is lehet válaszod. Vannak dolgok, amelyek több magyarázatot követelnek, mint amit materialista fogalmakkal ki lehet fejezni...

Arra is lesz válaszom, mégis kivánatosabb volna egy ilyen szintű párbeszéd.