A randi még nem jött össze és csoda sem történt. Valójában, nem hiszek a csodákban. A képzeletvilágomból nem lépett ki a Nagy Könyv által bemutatott Isten. Nem tudom, hogy milyen volt, amikor a vizet borrá változtatta és a vízen járást sem ismételte meg senki azóta. Mostanában senki sem élt át ilyet, esetleg a fordítottját – ahogy a mondás szerint: bort iszik és vizet prédikál.
Elmerengtem: vajon ténylegesen megtörténtek ezek a dolgok vagy ügyes trükkök voltak, esetleg csupán emberi fantázia szüleménye? Vagy talán félreértettek egy sokkal kevésbé érdekes, de valóban megtörtént eseményt?
A XVIII századi neves skót filozófus, David Hume, nagyon bölcsen ragadta meg a csodák lényegét. Első lépésben a csodákat a természeti törvények „megszegéseként” definiálta. A tudomány számára a csodák zavaróak lennének, ha bármikor is megtörténnének. Hume az állította, hogy „semmiféle tanúságtétel nem elégséges a csoda bizonyítására, hacsak a tanúságtétel nem olyan jellegű, hogy valótlansága csodálatosabb volna, mint az a dolog, amelyet bizonyítani akar.”
Tegyük fel, hogy holnap a barátom elmesél nekem egy történetet. Megbízok benne, ezért hitelt adok a történetnek – hiszen az a tény, hogy ő hazudik nekem, nagyobb csoda volna, mint ami a történetben szerepel. Eddig sohasem hazudott, az lenne a csoda, ha hazudna. Ez mind szép, de Hume azt kérdezné tőlem: noha valószínűtlen, hogy a barátod hazudott, de tényleg valószínűtlenebb-e az a lehetőség, mint az a csoda, amelyet állítása szerint látott? Tegyük fel, hogy a barátom azt mondja, hogy látott egy UFO-t a kertjében. Bármilyen becsületes és megbízható személy legyen, az, hogy hazudott – vagy őszintén elmesélt egy hallucinációt, kisebb csodának számít, mint az, hogy egy UFO-t látott. Ilyenkor érdemesebb a kisebb csodát elfogadni, vagyis azt a tényt, hogy a barátom hazudott – vagy jóhiszeműen tévedett. ( lásd: Richard Dawkins: Isteni téveszme könyvét)
Vajon az emberek által kitalált dolgokban hittem? Kezdek visszafogottabb lenni a múltban szerzett állításokkal és dogmákkal kapcsolatban. A kétségeim nőnek. Vannak dolgok, amelyeket biztos tényként fogadtam el, de ma már megváltozott a véleményem, mert többet ismerek. Vannak dolgok, amelyekre nem tudom a magyarázatot, de elkezdtem kutatni a tudományos válaszokat.
Manapság már senki sem hisz a tündérmesékben. Mindenki tudja, hogy a tök csak a Hamupipőkében változik hintóvá, és azzal is tisztában vagyunk, hogy a látszólag üres kalapból csak a bűvész kézügyességének köszönhetően kerülhet elő a nyúl. Akkor mégis miért van az, hogy számos természetfelettiről szóló történetet komolyan vettem, sőt a csodákban is hittem?
