Istennel randiztam

Istennel randiztam

Elmaradt csoda

2015. február 19. - Ősz Csaba

vizen.jpg

A randi még nem jött össze és csoda sem történt. Valójában, nem hiszek a csodákban. A képzeletvilágomból nem lépett ki a Nagy Könyv által bemutatott Isten. Nem tudom, hogy milyen volt, amikor a vizet borrá változtatta és a vízen járást sem ismételte meg senki azóta.  Mostanában senki sem élt át ilyet, esetleg a fordítottját – ahogy a mondás szerint: bort iszik és vizet prédikál.

Elmerengtem: vajon ténylegesen megtörténtek ezek a dolgok vagy ügyes trükkök voltak, esetleg csupán emberi fantázia szüleménye? Vagy talán félreértettek egy sokkal kevésbé érdekes, de valóban megtörtént eseményt?

A XVIII századi neves skót filozófus, David Hume, nagyon bölcsen ragadta meg a csodák lényegét. Első lépésben a csodákat a természeti törvények „megszegéseként” definiálta. A tudomány számára a csodák zavaróak lennének, ha bármikor is megtörténnének. Hume az állította, hogy „semmiféle tanúságtétel nem elégséges a csoda bizonyítására, hacsak a tanúságtétel nem olyan jellegű, hogy valótlansága csodálatosabb volna, mint az a dolog, amelyet bizonyítani akar.”

Tegyük fel, hogy holnap a barátom elmesél nekem egy történetet. Megbízok benne, ezért hitelt adok a történetnek – hiszen az a tény, hogy ő hazudik nekem, nagyobb csoda volna, mint ami a történetben szerepel. Eddig sohasem hazudott, az lenne a csoda, ha hazudna. Ez mind szép, de Hume azt kérdezné tőlem: noha valószínűtlen, hogy a barátod hazudott, de tényleg valószínűtlenebb-e az a lehetőség, mint az a csoda, amelyet állítása szerint látott? Tegyük fel, hogy a barátom azt mondja, hogy látott egy UFO-t a kertjében. Bármilyen becsületes és megbízható személy legyen, az, hogy hazudott – vagy őszintén elmesélt egy hallucinációt, kisebb csodának számít, mint az, hogy egy UFO-t látott. Ilyenkor érdemesebb a kisebb csodát elfogadni, vagyis azt a tényt, hogy a barátom hazudott – vagy jóhiszeműen tévedett. ( lásd: Richard Dawkins: Isteni téveszme könyvét)

Vajon az emberek által kitalált dolgokban hittem? Kezdek visszafogottabb lenni a múltban szerzett állításokkal és dogmákkal kapcsolatban. A kétségeim nőnek. Vannak dolgok, amelyeket biztos tényként fogadtam el, de ma már megváltozott a véleményem, mert többet ismerek. Vannak dolgok, amelyekre nem tudom a magyarázatot, de elkezdtem kutatni a tudományos válaszokat.

Manapság már senki sem hisz a tündérmesékben. Mindenki tudja, hogy a tök csak a Hamupipőkében változik hintóvá, és azzal is tisztában vagyunk, hogy a látszólag üres kalapból csak a bűvész kézügyességének köszönhetően kerülhet elő a nyúl. Akkor mégis miért van az, hogy számos természetfelettiről szóló történetet komolyan vettem, sőt a csodákban is hittem?

 

 

 

 [1]

A bejegyzés trackback címe:

https://istennelrandiztam.blog.hu/api/trackback/id/tr397190487

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hitetlen · http://hitetlen.blog.hu/ 2015.07.31. 11:42:12

„vajon ténylegesen megtörténtek ezek a dolgok vagy ügyes trükkök voltak, esetleg csupán emberi fantázia szüleménye?”
Nagyon jó kérdés, de erre van egy lehetséges válasz: ezeket a történeteket képletesen, metaforikusan kell érteni.
Tehát nem szó szerint kell érteni, hanem értelmezni kell, mert egy bizonyos igazságra utalnak, szimbolikus nyelvezettel és történettel. Ez még egy jó mentség is lenne, de továbbra is benne van a természetfeletti, ami baj. Azt ugyanis nem tudod sehogy megkerülni, hogy ne legyen benne isten és isten definíció szerint természetfeletti.
Ez persze felveti a kérdést, hogy mi alapján döntöd el, hogy szó szerint kell-e érteni vagy sem. Ez inkább felekezet, és saját preferencia kérdése, mint objektív tényé. És pontosan itt csúszik el a vallás, ugyanis, ha isten egy valóban létező dolog, és pontosan ezek a jellemzői, amiket pl. a Biblia is leír, akkor el lehet egyértelműen dönteni, hogy hogyan kell értelmezni a Bibliát, hiszen tesztelhető.
Azonban minden ilyen tesztben a természetfeletti elem több problémát vet fel, mint amit megold (Occam borotvája), tehát felesleges a természetfelettit feltételezni. Ergo ha a Biblia leír egy létező jelenséget, az sem lehet természetfeletti.

A Hume levezetés is tetszik, bár az a hitelességre vonatkozik.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2015.08.01. 12:44:15

Úgy sejtem, értem a blogod koncepcióját. A dolog gyengesége az, hogy te szerintem már a blogod indításakor ateista voltál, és ez elég gyorsan kibukik. Ez a harmadik bejegyzés a blogod indítása után, és itt már elég totálban normális ateistaként gondolkodol. Az, hogy egy-két bejegyzés erejéig megpróbálod eldobni az agyad, és hülye hívőként írni, nem nagyon ment.:)

SZóval szerintem ez egy szenzációhajhász ötlet egy ateista blogoz. Elég zavaró, hogy egy hívő cím alatt egy totál ateista tartalom van.

Ősz Csaba 2015.08.01. 13:18:55

Az lehet, hogy már előtte ateista voltam, de öntudatlan ateista és hülye hivő. Ha belegondolsz, hogy a célcsoportom a hivők, akkor nem is olyan rossz ez a cim. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy tényleg nem tudtam, hova merer vezet a kutakodás, bár az ügy megérdemel egy kis szenzációt. Nem?
süti beállítások módosítása