Mire vágyom Valentin napra?
Isten közeli élményre. Ha együtt jár az ember valakivel, akkor közös élményekre és felismerésekre vágyik. Nem hiszem, hogy csak a kivételeseknek van részük ilyenben. Isten nem személyválogató. Ha Jézus követői csodákat tettek és gyógyítottak, akkor az én életemben is megtörténik a csoda és valami olyasmit adhatok másoknak, ami közelebb viszi őket Isten megismeréséhez. Olyan forrásokhoz jutok, amelyek lehetővé teszik, hogy egészséges közösségeket hozzak létre.
Kutatni fogom egy évig az Isten élményt. Meg fogok kérdezni hívő keresztényeket és könyveket olvasok a témáról. Minden fellelhető forrást megkerestek és a végére járok.
Keresem a csodát. Számomra csoda az, amit nem lehet logikával megmagyarázni. A csoda egy természetfeletti jelenség, amit véletlen egybeesésekkel vagy szerencsével sem lehet igazolni. Ezek szerint, egy lottó nyeremény nem lehet csoda, egy beindult vállalkozás sem lehet csoda, egy mások által nyújtott pénzadomány sem lehet csoda és egy orvosok által eszközölt gyógyulás sem lehet az.
Számomra csoda volna egy találkozás az Istennel - egy angyali megjelenés, egy látomás, egy deportálás vagy valamilyen fizikailag megfogható jelenség. Hallani akarom a hangot vagy látni akarom az alakot. Tamás lennék, hogy megérintsem.
Most hogy van? Vele randizok, és azt mondom, hogy jó lenne találkozni vele? Hogyan randizhatok vele, ha még nem találkoztunk? Persze, olvastam róla, mások beszéltek róla és képzelődtem. Ezt teszem most is. De nem akarom, hogy a képzelgés szintjén maradjon. Régen volt egy lány, akibe távolról is szerelmes lettem, sokat képzelődtem róla. Sőt, amikor megközelíthettem még beszélgetni is tudtam vele. Kezdeményeztem találkozókat, de ő kifogásokat keresett. Egy darabig hitegetett, majd kerülgetett. Végül feladtam, mert rájöttem, nem engem akart. Azt Istennel való randi más feltételekkel indult - ő mondja azt, hogy vágyik az emberrel lenni. A Bibliában bemutatkozó Isten kezdeményezi a randit. Gondolj csak Ádámra és Évára, Ábrahámra, Mózesre és Jézusra. Egy biztos, Isten nem maradhat csak a képzeletvilágomban. Az Isten létezését nem lehet ennyivel elintézni.
Csoda volna az is, ha egy évig kutathatnám ezt a témát, könyvet írhatnék róla és közben körbe utaznám a földet. Csoda volna, ha ezután mindig azt a munkát végezhetném, amire elhívást érzek. Eddig életem értelmét Isten létezéséhez kötöttem. Szeretnék továbbra is hinni benne. De mi van akkor, ha borul a papírrforma? Mi lesz, ha a csoda nem történik meg és a színfalak mögött egy nagy üresség van?
Mi lesz a végén? Szép kis "Valentin" napi képzeletbeli kaland vagy életre szóló találkozás?
Most döbbentem rá, hogy felerősítve a kereszténység által kínált megoldásokat, közel kerültem egy esetleges felismeréséhez: újra kell fogalmaznom a dolgok értelmet. Azon merengtem, hogy ez az egész táncra hívás, csupán egy merész próbálkozás, ami téves válaszokhoz vezet, vagy képes Isten létezéséről meggyőző adatokkal szolgálni? Végére kell járnom, megyek és utána olvasok.
