Január 31- én egy különleges randira vállalkoztam. Együtt fogok járni Istennel egy évig, amiről nyilvánosan minden héten beszámolók ezen az oldalon. Megpróbálom a kereszténység hátteréről szemlélni ezt a kapcsolatot, ugyanakkor posztmodern emberként is véleményt formálok, egy kicsit kívülről.
Voltál már olyan szerelmes, hogy nem tudtál aludni és alig vártad a következő randit? Nálam ez történt. Éjszaka megébredtem és csak rá gondoltam. Alig ismerem Őt, de egyre izgalmasabb. Ilyenkor az ember lelkes, tele van energiával. Úgy érzem, hogy teljesen megváltozott az életem. Pedig csak egy néhány napja randizunk.
Ez a kapcsolat azért különleges, mert Ő mindent tud rólam, jobban ismer, mint saját magamat. Semmi erőfeszítést nem kell tennem annak érdekében, hogy kifejezzem önmagam. A teljes figyelmemet arra fordíthatom, hogy megértsem őt. Rengeteg kérdésem volna, de először csak figyelni és hallgatni szeretnék. Megkértem, beszéljen magáról. Amikor olvastam Róla a Bibliában, akkor egy- egy vonása kirajzolódott. Sőt, a nap kellemesen melegítő sugarában is próbáltam kiérteni szeretetét és jóságát. De csak ennyi volt.
Pedig elég lehetne - hiszen megragad a szépsége, nagysága és csodálom kedvességét. Olyan gyönyörű az egész, ahogyan bánik másokkal. A héten tetszett az a story az evangéliumokból, hogy meggyógyított egy vakot - visszaadta látását. Ez volt igazán a csoda, mert az emberek mindenhol erről beszéltek. Nem lehetett letagadni, nem lehetett megmagyarázni. Az emberek elkezdtek hinni benne, mert volt egy természetfeletti bizonyíték. Megnyílt másoknak is a szeme. Biztosra vették létezését.
Az én szememet is meg tudja nyitni, hogy jobban lássak. Jelenlétének tudata megnyugtat, néha érzékelem megfoghatatlan titokzatosságát. Tudom, hogy szeret, hisz kimentette életem az elveszettségből. A fontosság tudatát adta. Gondoskodó Isten, mert volt mit ennem és volt mit felvennem. Ha kell, akkor együttérző és velem együtt szenved. Bár erről nekem nem sokat mondott.
Elviekben képes arra is, hogy megszüntesse körülöttem a szenvedést. Azt mondta, még nem tudnám megérteni látszólagos passzivitását. Említettem neki, hogy az egyik barátom 14 éves lánya rákos és hónapokon keresztül elviselhetetlen fájdalommal él. Vagy a hírekben hallottam a mentősről, aki elvesztette szüleit egy autóbalesetben - akkor elhatározta, mentős lesz, hogy legalább másokat megmentsen - de egyszer a mentőben baleset érte és lebénult, most tolókocsiban él. Már nem mertem több esetet felhozni. Ő csak hallgatott.
De hát ez még csak az együttjárás kezdete. Senki sem tudhatja, hogy milyen élményben lesz részem holnap.
Nem veszem le a szemüveget
Ez így jó nekem. Miért is kételkednék? Miért gondolnám azt, hogy semmi természetfeletti nincs a fenti képben? Különleges ez a randi, mert nem egyenlő viszonyok találkoznak. Még a földi kapcsolatokban is feszültséget okoz két különböző gazdasági és kulturális háttérrel bíró személy találkozása. Hát akkor, mit mondjak két különböző dimenzió találkozásánál. Bár Istenről azt mondják, hogy leereszkedik az emberhez, de mégsem ismerhetem meg úgy, ahogy szeretném. Lehet, hogy nem is beszélhetek valódi randiról. Ahhoz, hogy Isten maradjon az én szememben is, eléggé távol kell maradnia tőlem. Ezért nem feltételezem, hogy mindent beteljesítő kapcsolatról fogok beszámolni.
Úgy határoztam, hogy legalább egy évig nem veszem le a szemüveget. Szóval, nem teszem félre a hitem, a meggyőződésem. Egyetlen sejtető rést hagyok nyitva, amely minden szeretet kapcsolat alapja: a kérdezés. Feltételezem, hogy bármit kérdezhetek és kérdezni is fogok. Végül, egy év után, a kérdéseimre kapott válaszból hozok egy döntést.
