A komolyabb hangvételű cikkig jöjjön egy könnyed esti példázat - Bertrand Russel mennyei teáskannáról szóló tanmeséje.
Sok vallásos ember úgy beszél, mintha a szkeptikusok dolga volna a felmerülő dogmák megcáfolása, nem pedig a dogmatikusoké azokat igazolni. Ez természetesen tévedés. Ha azt találnám állítani, hogy valahol a Mars és a Föld között egy porcelán teáskanna kering elliptikus pályán a Nap körül, senki nem tudná cáfolni az állításomat, különösen, ha még azt is hozzátenném, hogy olyan apró teáskannáról van szó, amely a legerősebb földi teleszkóppal sem látható. Ha viszont még azt is mondanám, hogy miután az állításomat nem tudják cáfolni, tűrhetetlen nagyképűség az emberiség részéről, ha kételkednek benne, akkor mindenki jogosan mondhatná, hogy bolondságot beszélek, Ha azonban a teáskanna létezését ősi könyvek állítanák, vasárnaponként - szombatonként szent igazságként hirdetnék és iskolákban sulykolnák a gyerekek fejébe, akkor ebben kételkedni az abnormitás jele volna, amely egy felvilágosult korban a pszichiáterek, korábban pedig az inkvizíció figyelmére méltó.
Erre persze nem vesztegetnénk sok időt, mert tudomásom szerint senki nem hódol a teáskannának, de azért, ha nagyon megszorongatnának, nem haboznánk kinyilvánítani határozott pozitív meggyőződésünket, hogy a Nap körül nem keringenek teáskannák. Szigorú értelemben azonban teáskanna - ügyben mindannyiunknak agnosztikusoknak kell lennünk, mert nem tudjuk biztosan igazolni, hogy nincsenek mennyei teáskannák. Gyakorlatilag azonban az agnoszticizmusról bátran tovább léphetünk az a-teáskannizmusra - mondja Richard Dawkins. (lásd az előbbi blogbejegyzést a kétféle agnoszticizmusról)
Egy zsidóként felnevelkedett ismerős, aki a hagyományok iránti hűségből ma is tartja a szombatot és a többi zsidó szokást, "fognyűvő manó agnosztikusnak" minősíti magát. Isten létezését semmivel sem tekinti valószínűbbnek, mint a fognyűvő manóét. Egyik hipotézist sem lehet megcáfolni, de mindkettő egyformán valószínűtlen. Ugyanolyan mértékben ateista, mint a-manóista. És ugyanolyan csekély mértékben agnosztikus mindkettőt illetően.
Személy szerint az egyik nagy érték, amit a kereszténységből hoztam a szombati kikapcsolódás nyugalma, amit szeretnék ezután is gyakorolni. Lélektanilag igazolt előnyei vannak a rendszeres pihenésnek, ritmusváltásnak. Szombaton ezután sem fogom azt tenni, mint hétköznap, hanem olyan tevékenységeket választok, amelyek feltöltenek. Azt már nem ígérem, hogy valamikor is ugyanazokat a dolgokat fogom tenni, mint régen, ahogy a zsidó barátunk. Nem fogok gyülekezetbe járni vagy a valláshoz kapcsolódó hagyományokat gyakorolni csak úgy megszokásból.
Most úgy gondolom, hogy könnyebb helyzetben vagyok, mint a vallásos környezetem. Nem nekem kell bizonyítani, hanem nekik. Nagyon szeretném, ha valaki már előállna egy olyan igazolási rendszerrel, amely növelné egy kicsit Isten - Jézus létezésének a valószínűségét. Eddig csak azzal találkoztam, hogy valami gond van velem - esetleg "középkori kapuzárási pánik nagy kérdései, de majd elmúlik". Ezzel már találkoztam néhány évvel korábban is, amikor egy egyházból való kilépéseim érveit fogalmaztam meg - akkor is valamilyen személyes hiányosságom volt az elterelő hadjárat. De ez számomra nem kielégítő érv a kereszténység mellett.
Elismerem, hogy írásaim olykor provokálóak. Igen, ebben az információs zajban, ami körülvesz mindenkit - elkel a figyelemfelkeltő stílus. De mégsem akarok bántani. Ezért az sem lesz szokatlan, hogy a szkepticizmus melletti érveket összemérem a másik oldal érveivel is - amihez segítséget kérek. Egy kis türelmet is, mert most annyira érdekel a tudományos megközelítés, hogy előrevettem azokat a forrásokat. Például, ahogy említettem, Dawkins könyvét olvasom - Az isteni téveszme - de a következő könyv már ennek az ellenvéleménye lesz. Megpróbálom kiegyensúlyozni a forrásokat. Igen, a végére akarok járni. Elvégre a "randiból"csak három hónap telt el.
