Istennel randiztam

Istennel randiztam

Válasz a kérdéses válaszra

2015. május 27. - Ősz Csaba

 image_8.jpg

Eltekintve attól a furcsa megnyilvánulástól, hogy a kérdéseim megválaszolására Kovács Biró János feltételrendszert szeretne szabni és egy kérdéssort kitűzni, - bár először a kérdéseket én tettem fel saját blogomon - örömmel álok a kihivás elé, megpróbálom betartani a kérését. Értékelem azt az őszinte próbálkozást, hogy kialakitsunk egy közös nyelvezetet a párbeszédre. Válaszolva a bevezetőjére, mondhatom, hogy őszinte és valós kérdéseim vannak, de nem vagyok csalódott kereső, hanem inkább a kereszténység megtévesztéseiből kiábrándult kutató. Irásaimmal másokat is szeretnék figyelmeztetni arra, hogy a vallásos ideológiák mennyire megtévesztőek lehetnek.

Előre bocsátom, hogy nem minden válaszommal vagyok teljesen megelégedve, hiszen korlátozott időt tudok erre a tevékenységre szánni, és még most tanulom azt a nyelvezetet, amely rendszerezi a különböző ideológiák téziseit. Nem ismerek minden tudományos, filozófiai és teológiai eredményt, mégis válaszaim tapasztalt és elismert tudósok következtetésein alapszanak. Még csak az utóbbi hónapokban kezdtem megismerkedni a Szekptikus Társaságok komoly munkájával, ami az áltudományok és megtévesztések feltárását illeti. 

A tudománynak nincs mindenre válasza, elismeri, hogy vannak hézagok a világ megismerését feltáró kutatásaikban, és azt is elismerni ha tévedett, és kész változtatni alapfeltételezésein. Az ismeretlenről nem állitja, hogy Isten van ott, hanem azt mondja, van még mit kutatni. 


János alapkérdései:

1. Hol vagyunk: azaz milyen termeszetu es eredetu vilagban elunk?

Válasz: tudományosan, világunk eredete az ősrobbanásig vezethető vissza, amelyről itt irtam: http://istennelrandiztam.blog.hu/2015/04/26/a_hiany_istenerol

2. Mi/Ki az ember: azaz milyen az emberiseg alapveto termeszete?

Válasz: Az ember az evoluciós fejlődés során alakult ki a természetes kiválasztódás következményeként, amelyről itt irtam: http://istennelrandiztam.blog.hu/2015/03/29/mi_magyarok_ertjuk_a_6_1_aranyt

3. Mi romlott el a vilagunkban: azaz miert van a jelenlegi felfordulas korulottunk?

Válasz: Egy kicsit értelmezhetetlen a kérdés, próbálom az összefügggést meglátni. A természetes szelekció velejárója a folyamatos kiigazitás. Gondolom, hogy itt a az emberi gonoszságra vonatkozik a kérdés. Javaslom Dawkins, Az önző gén cimü könyvét kiindulásnak. A jelenlegi felfordulás hasonlit különböző történelmi korok hullámzó felfordulásához. Az a jó, hogy az evolóció tartalmaz korrigáló mechanizmusokat. 

4. Mi a megoldas: azaz mit tehetunk a teljes helyreallitas es a leghosszabbtavu megoldas erdekeben?

Válasz: önzetlenség gyakorlása, felelősségtelejs gazdálkodás, természeti kincsek megőrzése, mitoszok leleplezése, stb.

Erre a 10 kerdesre adott valaszok kizarolag az ember - szerintem - virtualis valosagabol fakadhatnak es csak egzakt valaszok fogalmazhatok meg, melyek merhetoek: igy sem az erzelem, sem a pszichologia, sem az erkolcs, sem a hit oldalarol nem kozelithetok meg, a masodik kerdescsoportra csak Isten valosaganak eszkozeit lehet hasznalni.” - ezzel nem tudok azonosulni. Az első felét elfogadom, de a második részt nem tudom értelmezni. Milyen jelentése van annak a kifejezésnek, hogy „Isten valósága” - ilyet nem ismerek. Erről irtam itt: http://istennelrandiztam.blog.hu/2015/05/26/honnan_tudhatom_hogy_igazam_van 

A teljes parbeszedet az alazatos nyitottsag, kolcsonos tisztelet es az egymas meggyozodesenek es vilagnezetenek, ami magaba foglalja Istent, is a felek kolcsonos respektalasa kell jellemezze.” - ezt elfogadom, de azt gyanitom, hogy másképp értelmezem, hiszen abban az esetben, amikor valaminek az igaz voltát kutatjuk, akkor a személyes meggyőződésnek nincs jelentősége. (Lásd: az előbbi cikkem)

Ime a válaszom János kérdéseire:

1. Mi a tudomanyos bizonyitek arra, hogy Isten nem letezik, azaz csupan az emberi kepzelet szulemenye, azaz letezik-e tudomanyos bizonyitek a fizika torvenyeinek, a rendezettseg es tervezes hianyara az elovilagban es az Univerzumban?

Válasz: A kérdés értelmezhetetlen: a tudománynak nincs olyan feltételezése, hogy Istennek léteznie kell, ennél fogva nem kutatja nem létezését, ahogyan azt sem próbálja bizonyitani, hogy a fogtűndérek nem léteznek. A keresztények állitják, és nekik kell tudományos bizonyitékot hozni Isten létezésére. Kérdésed első részéből nem következik a második. Elég sok bizonyiték létezik a világban levő rendezettlenségre és rendezettségre is - egyik sem feltételezi vagy igazolja Isten létezését. A részecskék önszerveződésének az elve sokat megmagyaráz a rendezettsség terén, valamint a természetes szelekció folytán bekövetkezett érthetetlen elemek jelenléte beszédes képet mutat a rendezetlenségről.

2. Letezik-e magyarazat arra, hogy az evolucio meg mindig egy elmelet es nem bizonyitott teny a 21. Szazadban, es nincs valasza arra a kerdesre, hogy ki dontotte el, hogy emberi lenyek lettunk es nem novenyek, vagy allatok?

Válasz: Az emberi történelem egyik legnagyobb természettudományos felfedezése az evolúcióelmélet megalkotása volt, több mint 150 éve, amely kiállta az idő próbáját a kiigazitások ellenére is. Bizonyitékok tömkelege igazolja - a tudományos társadalom tényként fogadja el. Itt nem a kezdetleges darwinizmusról beszélek, hanem egy sokkal pontosabb magyarázatokkal biró modern evolúcióról. Ez a téma elég nagy terjedelmű, ezért külön tanulmányt készitek belőle. Szeretném tisztázni a pro és kontra érveket, az erősségeit és gyengeségeit. Senkinek sem kellett eldöntenie, hogy emberek legyünk - a természetes szelekció elvégezte munkáját. 

3. Mi az oka annak, hogy a tudosok az elet kialakulasaval es letezesevel kapcsolatos bizonyitekok tomkeleget egymastol teljesen elteroen, mas es mas elmeletek szerint ertelmezik, es bolcsen hallgatnak elmeletuk bizonytalan elemeirol - hacsak nem a jelenlegi osztondij palyazati rendszer korruptsaga es a kutatasi szponzori penzek megszerzese erdekeben teszik ezt, igy a tudomany megbizhatatlan es eredmenyei erosen penztol, anyagi elonyoktol befolyasoltak? (ugyanis a tudomanyos kutatasokra kiirt palyazatok elbiralasa ezen a szakteruleten erosen evolucionista hatas alatt all)

Válasz: minél több megközelités, annál jobb, hiszen a kutatások érvényességét igazolja, ha sikerül összeilleszteni az eredményeket.  Nagyon sok kérdésben különböző tudományágak ugyanarra a következtetésre jutnak, mint pl az Univerzum korának kérdése. Az internet nyitott információáramlása ma már lehetővé teszi, hogy összevessünk állitásokat és letisztázzuk. A valódi tudománynak nem érdeke megmásitani és elrejteni felfedezéseit, bár nem lehet kikerülni az emberi érdekszövetségeket. Köszönet a szkeptikus társaságoknak, akiknek célja, hogy minden alantas érdek nélkül feltárják a valóságot. Ismereteim szerint minden tudományágban és vallásos szervezetben vannak olyan  emberek, akik személyes érdekből vezérelve megtévesztenek másokat, - nem mellékesen megjegyzem, hogy ezt teszik az USA-ban a kreacionisták is, óriási lobbi tevékenységet folytatnak és próbálják elfedni a tudományos bizonyitékokat. Ennek ellenére, úgy látom, hogy aki tiszta képet szeretne kapni, megtalálhatja azokat a forrásokat, amelyek valódi tudományról szólnak.

Az arányokról irtam itt: http://istennelrandiztam.blog.hu/2015/03/29/mi_magyarok_ertjuk_a_6_1_aranyt

4. Ha a tudomany nem az ember Istenkepusegenek bizonyiteka, akkor mivel bizonyithato tudomanyosan, hogy az evolucio szerinti “legkifejltebb allatnak” - az embernek - erkolcsi dontesre valo kepessege van es felelossegerzete a tetteiert, azaz mivel bizonyithato, hogy az ember kevesebb, mint Isten kepere es hasonlatossagara teremtett ember?

Válasz: Az erkölcsi érzéknek semmi köze Istenhez, de az evolúciós fejlődés egyértelmű velejárója. A tudomány nagyszerűen levezeti ezt a kérdést. Az „istenképűséget” tudományos összefüggésben nem is lehet értelmezni. Melyik Isten képére gondolsz pontosan: az ábrahámira, vagy a mózesire, a pálira vagy a többezer egyháznak valamelyik képzeletbeli Istenkképére?

Erről irtam itt: http://istennelrandiztam.blog.hu/2015/05/03/honnan_tudod_hogy_mi_a_jo_es_mi_a_rossz

5. Hogy viselhetik el a tudosok a vedooltasok es a gyogyszerek mellekhatasainak a halalos aldozati kovetkezmenyeit ugy, hogy nem hoznak erkolcsi, felelos donteseket arrol, hogy a szelesebbkoru es hosszutavu jo erdekeben ezeket az aldozatokat meg kell hozni? (Le kellene-e allitani a gyogyszerkutast es a gyogyszergyartast a mellekhatasok miatt?)

Válasz: ez a kérdés nem tartozik a témához. Még nem kutattam ezt a területet. 

6. Van-e valamilyen tudomanyos magyarazat arra - Jezus elvein kivul - hogy miert vannak jogaik a kisebbsegeknek, a mozgasserulteknek, a hatranyos helyzetueknek, ugyanis az eros elpusztitja a gyenget elv szerint ezek mind halalraitelt emberek kellene legyenek? (a jelenlegi szocialis torvenykezes es humanitarius tettek Jezus peldajanak es tanitasainak kovetkezmenyekent van jelen a tarsadalomban)

Válasz: Ez a kérdés a 4. kérdés árnyalt változata. Nagyon megalapozott tudományos magyarázata van. Melyik Jézusra gondolsz és milyen jézusi elvekre? Az evangéliumok által bemutatott Jézusra, aki nem létezett az utóbbi évek archeológiai és történelmi kutatásai alapján, vagy valamilyen történelmi Jézusra, aki próbált egy mitológikus messiási szerepet felvenni magának, mint a korábbi vallások messiásai? Gondolom, hogy azokra az értékekre gondolsz, amelyek az evolúció során kifejlődtek, mint a szeretet, az önzetlenség, az elfogadás és együttérzés. Bármilyen Jézus előtt, az emberiség történelmének hajnalán ezek az elvek már működtek, pedig akkor még csak a napot, az esőt és a vihar isteneit imádták. Jézus történetiségéről irtam itt: http://istennelrandiztam.blog.hu/2015/04/20/jezus_a_hos

7. Mi a tudomanyos magyarazat arra, hogy Jezus elvei nelkul nem beszelhetnenk ipari tarsadalomrol, joletirol sem, (lasd a Reformacio iparaosodast elindito hatasat, es Jezus meghirdetett elveinek hatasat az emberiseg torteneteben) csak brutalitasrol es kozepszerusegrol, vagy alacsonysorsusagrol, azaz miert van az, hogy az ember a sajat rendszeretol es elveinel magasabbrendu elvrendszerbol tud csak ertekeket meriteni?

Válasz: Ez is a 6. kérdés egyik árnyalata. Az iparosodás a reformáció előtt elkezdődött. Itt arra gondolgsz, hogy egy megtévesztő és megfélemlitő középkori egyház ellen fellázadtak az emberek és próbáltak maguknak egy modernebb istent elfogadni? Az ember értékrendjének több forrása van, mint pl. evolúciós fejldés, kultúrális konvenciók, ismeret, értelmi fejlődés, stb. Primitiv törzsek kutatásával foglalkozó tudósok igazolják, hogy vallásos beállitódástól függetlenül az embereknek vannak önmagukon túlmutató értékeik. Ajánlom Robert Wright Isten evolúciója cimű könyvét további magyarázatokra. 

8. Mi az egzakt tudomanyos magyarazat arra, hogy a haldoklok es a halalhoz kozel levo tudatos allapotban levo emberekre nem a materialis vilag, hanem egy transzcendens valosag elemeit, az orokkevalosag dolgait kereso magatartas jellemzo, es megbekelest keresnek a kornyezetukkel es onmagukkal? Mit mondana egy Istenhit nelkuli ember a gyerekeinek az emberi elet hosszutavu kilatasarol?

Válasz: az evolúciós fejlődés „Hogyan hiszünk” kérdésköre magyarázza ezt a vonatkozást. Részletezés nélkül néhány kulcsfogalom: kultúrális beidegződés, vallásos örökség, túlélési ösztön, lustaság, önmarcangolás, erkölcsi érzék és hiedelmek. A lányomat semmiképpen sem áltatnám egy túlvilági élettel. Sokkal értelmesebbnek tartom azt a megközelitést, hogy ez az élet, ameddig meghalunk. Ezt kell tartalmasan kihasználni, nem pedig várni vágyaink túlvilági beteljesülését. Semmi tudományos bizonyitékról nem tudok, ami a földi életen túli életet illeti. A feltámadás fogalma ugyanolyan képzeletbeli ábránd mind a lélekvándorlás vagy a tündérek világa. Javaslom Michael Shermen Hogyan hiszünk cimű könyvét a további magyarázatra.


9. Tudomanyosan kimutathato-e, hogy a sok milliard ember kozott letezik-e vallas es vilagnezet nelkuli ember, olyan, aki tud imadat nelkul letezni/meglenni?

Válasz: Az evolúgiós fejlődésnek része a hit kialakulása, amely valamikor az emberi történelem kezdetén hasznos volt a túléléshez. A tudomány egyre több istenképet rombolt le az ember fejében, kezdve a természeti jelenségek isteneitől az egyistenhit kialakulásáig, valamint a mai napig élő keresztény mitológikus képzetekig. Eközben a tudomány elég eszközt adott az ember számára, hogy önmagát és környezetét jól megismerhesse, valamint a társadalom kultúrális berendezkedése is sokat fejlődött ahhoz, hogy félretegye az istenkép mankóját a teljes értékű élethez. Erről irtam itt: http://istennelrandiztam.blog.hu/2015/03/05/oke_vagy

Nagyon sok embert ismerek, aki boldog és beteljesitő életet él mindenféle imádat nélkül. A világon egyre nagyobb azoknak a tábora, akik felismerik a vallások megtévesztő tanitásait és egészséges világnézetet alakitanak ki önmaguk számára. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a babonaság és vallásos megvezetés még mindig az emberiség többségét súlyja.


10. Milyen korulmenyekre, vagy milyen jellegu bizonyitekra van szukseg arra, hogy az ember adjon egy eselyt az addig nem letezonek hitt Istennek?

Válasz: A nem létezésben nem kell hinni, egy láthatatlan és felfoghatatlan idea létezésében igen, főleg ha az emberiség tudományos fejlődésével arányosan alakuló mitológikus személyről van szó. Ahogy a természettudósok szokták mondani: egyetlen bizonyitékra lenne szükség, amely kiállja a tudományosság próbáját.


Konklúzió:
A tudománynak nem célja Isten nem létezését igazolni, hiszen nem is állitja létezését. Az utóbbi évtizedek kutatásai azonban elég bizonyitékot szolgálnak arra vonatkozóan, hogy az emberek fejében megfogalmazódó isten a történelem során evolúciós fejlődésen ment keresztül. Ahogy az ember egyre jobban megértette a világ működését, úgy alakult az istene, amit saját fennmaradása érdekébe formált. Az erkölcsösség a fejlődés következménye, amelyet főleg a társas élet túlélési szabályai határoztak meg. A jóság, a szeretet, az egüttérzés olyan értékek, amelyek vallássoságtól függetlenül jelen vannak. A emberek fejlében elképzelt Istenek nem léteznek a valóságban, ahogy az evangéliumok által bemutatott Jézus sem létezett, ennél fogva a kereszténység eszméi megtévesztik az embereket. Hasonló módon más vallások mitológikus alakjainak éltetése negativ hatással van az emberiségre. Mindenesetre reménykeltő, hogy az internet által kinált információáramlás és a szkeptikus társaságok munkája leleplezik és átlátszóvá teszik a valódi tudomány és az áltudomány közötti külöbséget. Ma sokkal könnyebb kideriteni, leleplezni a megtévesztéseket és tudatositani az emberekben a valóság igazságát.

 

János, most a te válaszod következik...

Honnan tudhatod, hogy igazad van?

image_7.jpg

Tanulom kategorizálni a gondolatokat és fogalmakat. Az egészséges és építő vitákhoz szükséges tisztázni bizonyos értelmezési irányvonalakat. Milyen szerepe van az érzelmeknek a dolgok megismerésében és bizonyításában? Mi az objektivitás  és a szubjektivitás szerepe az ellenőrizhetőség tekintetében? 

 Termeszetesen tudásunk nem tévedhetetlen, gyakran korrekcióra szorítkozunk, mégsem lesz egyenértékűen értéktelen a teljesen igazolatlan hittel. A hit kizárja a logikát és a racionális igazolást - legalábbis eddigi ismereteim alapján.

Mégis hogyan szerezhetünk megbizható tudást? A logikai pozitivizmus filozófiája nagyszerű eszközt kínál, amely többek között a következő felismeréseket adja: a szubjektív-objektív dimenziók szétválasztása, valamint az érzelmek szerepét a megismerésben majdnem nullára csökkenti. Az érzelmek ugyanis szubjektív agytartalmak. A megismerés viszont egy objektív tartalom megszerzését célozza meg: a tudást. Emiatt az érzelmeknek mindenképpen mellékes szerep jut a megismerésben, sőt, nem meglepő módon veszélyesek a megismerés megbízhatóságára nézve. 

A következő ilyen szempont az elméletek felfedezésének kontextusa, és az igazolás kontextusa. A logikai pozitivizmus azt mondja, hogy a felfedezés kontextusában sok minden elmegy, és az igazolás módszerében rejlik a tudományos módszer. Ott vannak azok a megkötések, amelyeket a tudományossághoz be kell tartani, és amelyeket, mint akadályokat, az elméleteknek meg kell ugrania.

Egy harmadik szempont a normatív és deskriptív distinkció. Eszerint más a tudománytörténet, amelynek során leírhatjuk, hogy Newton vagy Kepler milyen hajmeresztő módszersértésekkel jutottak el jó elméleteikhez, és más az, hogy eme módszersértéseket el is fogadjuk, mint helyesnek. Az ugyanis, hogy egy elvet valaki megsért, nem dönti meg az elvet. Még az sem, ha ő éppen a megsértésből jól jött ki. Az elvet csak az döntené meg, ha valaki kimutatná, hogy ugyanazon elv megsértése átlagban jobb volt, mint a betartása, vagy valami logikai érvet tudna mondani arra, hogy miért lehet a sértés jó, azaz, hogy az elv logikai szempontból tulajdonképpen miért rossz. 

 Az igazság objektív, az érzelem szubjektív. Egy szubjektív érzelem nem segíthet hatékonyan annak kiválasztásában, hogy mi igaz, vagy hamis objektíven. A hit pont az, amikor a racionális igazolás hiányában, érzelmi alapon fogadnak el emberek valamit igaznak. Azaz az érzelmeknek igazoló funkciót tulajdonítanak. Tévesen. Mert ez fogalomzavar. És veszélyesen, mert egy ilyen zavarnak korlátlan következményei lehetnek. Ha az érzelmeknek igazoló hatást fogadunk el, akkor abból vágyvezérelt "gondolkodás" lesz, és az logikai hiba. Tudjuk, hogy ez nem helyes. Tehát a "vágyvezérelt gondolkodást" miért csempésznénk vissza a tudományba, vagy a filozófiába "érzelmi igazság" néven?!

Az érzelmi "igazság" nem csak az áltudomanyokhoz vezet, hanem tovább, praktikusan elkerülhetetlen módon vezet a vallásháborúkhoz, inkvizícióhoz, népirtáshoz.

Az igazolás elvéről
Az igazolás elve a filozófiában több más néven, például evidencializmus néven ismeretes, de én a logikai pozitivizmus verifikációs kifejezést használom:

„Mivel egy szó jelentését alkalmazásának kritériuma határozza meg (más kifejezéssel élve: elemi mondatának levezetési viszonyai, igazságfeltételei, verifikációjának módja), a kritérium rögzítése után már nem áll többé módunkban eldönteni, mit is akarunk „érteni" a szón. Ha azt akarjuk, hogy a szónak pontos jelentése legyen, nem adhatunk meg kevesebbet alkalmazási kritériumánál; de a kritériumnál többet sem adhatunk meg, mivel ezáltal már minden további meghatározást nyer. A kritérium implicite tartalmazza a jelentést, s csak az marad hátra, hogy explicitté tegyük ezt.„ Rudolf Carnap: „A metafizika kiküszöbölése a nyelv logikai elemzésén keresztül"1

A verifikációs elvet nem csak a mondat értelmességének kritériumaként fogadom el, hanem természetesen ennek megfelelő az igazolást, mint az állítás igaznak való elfogadásának kritériumát is. Továbbá csak a gyenge verifikációs kritériumot tartom helyesnek, azaz a valóságról szóló (szintetikus) állításokat igazolni szükséges, bizonyítani nem kell, és nem is lehet.

„Ha verifikáción az igazság végső és végérvényes megállapítását értjük, akkor -- ahogy látni fogjuk -- soha, egyetlen (szintetikus) mondat sem verifikálható, hanem csak egyre fokozottabban konfirmálható. Ezért inkább a konfirmáció, mint a verifikáció problémájáról beszélünk.” Rudolf Carnap: "Ellenőrizhatőség és jelentés"2.

A „létezik isten” állítás ilyen szintetikus állítás, hiszen azt állítja, hogy isten a valóságban létezik. Nem tudom értelmezni az olyan állításokat, hogy isten egy másik értelemben létezne. Ezt a „másik értelemben létezést” értelmetlen kifejezésnek tartom, nem értem, mit akar egyáltalán jelenteni. Soha senki nem is tudta elmagyarázni, mit jelent. Nevet sem adtak ennek a másfajta létezésnek, sem konstitúció értelemben nem adott rá definíciót, sem axiomatikus értelemben implicit definíciót, sem a kifejezés alkalmazási vagy ellenőrzési feltételeit nem adták meg. De istenen kívül még példákat sem adtak erre a jelentésre. Maradjunk tehát annál, hogy a dolgok egyféleképpen léteznek. Isten hagyományos értelemben vett létezése jobban érthető (persze ez sem problémamentes), de ez nem nyert soha empirikus igazolást.

Ez az igazolás szintetikus kérdésekben csak konfirmációt jelent. Tehát nem tévedhetetlen, nem bizonyosság. Ez az igazolás a legtöbb, mi várható empirikus kérdésekben. Akik bizonyosságot hirdetnek szintetikus állításoknál, azok lehetetlent hirdetnek. Logikai okokból nem bizonyíthatóak az ilyen állítások, és nem lehet teljes bizonyosságunk. Egyrészt azért, mert azok az információk, amelyből kiindulnánk a levezetéséhez, nevezetesen a megfigyeléseink, maguk is bizonytalanok, másrészt, mert nincs logikai dedukció egy megfigyelés, és egy elméleti állítás között. Semmilyen megfigyelésből nem vezethető le matematikailag például isten létezése. Megjegyzem, hogy isten létezésére semmilyen ú.n. ontológiai, matematikai levezetés sem szolgálhat, mert az összetéveszti az analitikus matematikai állításokat, és a szintetikus állítást, amely „isten valós létezéséről” szól. A matematikai levezetés végén csak egy absztrakt fogalomról vezethetünk le valamit az axiómarendszerben. De ez nem jelenti, hogy egy valós isten is létezne.

Tehát a tudomány úgy működik, hogy megfigyelünk dolgokat, és ezek által igazolni tudunk bizonyos dolgok létezését, másokét nem. A tudomány elve az, hogy amelyeket igazolni tudjuk, azt elfogadjuk létezőnek, amelyeket nem, azokról nem hiszünk semmit. Azt nem csinálhatja a tudomány, hogy elfogadja a nem igazoltakat is létezőnek, mert akkor mire volt az igazolás?! Továbbá, akkor végtelen sok dolgot el kéne fogadni létezőnek, tehát kitörne az anarchia. Még rosszabb: egymással ellent mondó dolgokat is el kéne fogadni létezőnek. Például ha nem tudjuk igazolni, hogy egy történelmi személynek 1 vagy 2 vagy 3 vagy még több gyereke volt, akkor az első, a második, a harmadik, és a többi gyereke létezését is el kéne fogadni.

Talán, az itt felvetett gondolkodási vonalvezetéssel érthetőbbé tehetem kérdéseim és válaszaim. 

 

Forrás: 

http://ateistaklub.blog.hu/2015/04/27/az_igazolas_elve

http://ateistaklub.blog.hu/2015/05/24/az_erzelmek_szerepe_a_megismeresben

 

Top 10 kérdésem a keresztényekhez

 kerdes.jpg

Örömmel fogadnám, ha valaki megalapozottan válaszolna kérdéseimre:

  1. Mivel bizonyítható, hogy Isten több lenne az emberi képzelet szüleményénél?
  2. Létezik olyan tudományos bizonyíték a teremtés igazolására, amit nem cáfoltak meg többszörösen is természettudósok bizonyítékok tömegével?
  3. Mi az oka, ha nem személyes érdekek, hogy a teológusok és a vallásos hivatalnokok többsége nem képes becsületesen feltárni az istenhit mitologikus vonásait - nem beszélve a "kinyilatkoztatás" (Biblia) ellentmondásos elemeiről és kétes eredetéről?
  4. Ha a Biblia nem az ember istenképének evolúciójáról szól, akkor hogyan magyarázható az Ó-szövetségi Isten öldöklése az evangéliumi szerető Istennel?
  5. Hogyan szenvedheti el egy szerető és mindenható Isten nyomorgó százezrek mindennapi éhezését?
  6. Emberi kitaláción kívül, milyen más oka lehet annak, hogy az evangéliumok kivételével, a Jézus korabeli történetírók nem beszélnek Jézusról, szűztől való fogantatásáról, csodáiról és feltámadásáról? 
  7. Milyen értelmes magyarázat létezik arra, hogy Isten elfogadta emberi önmaga halálát saját maga kiengeszteléséért?
  8. A több ezer keresztény hit és a több ezer más vallás istenképe milyen képet mutat az önmagát "egyértelműen kifejező" Istenről? Lehetséges, hogy a vallásnak kevés köze van ahhoz, hogy mi az igazság és inkább attól függ, hogy milyen földrészen születtem?
  9. Kinek az imáját hallgatja meg Isten? Ha minden az ő akarata szerint történik, akkor mi értelme van az imának? Ha az imádság Istent nem érinti, csak az embernek jó érzés, ezt miért nem ismerik el a keresztények? 
  10. Mi változtatná meg a keresztény ember gondolkodását Isten létezésével kapcsolatban? Milyen bizonyítékra van szükség ahhoz, hogy a keresztények beismerjék: Isten csak a képzelet szüleménye?

 

Milyen előnyöket nyújt az istenhit?

image_6.jpg

Ezzel a néhány hónapos istenhit nélküli múlttal azon gondolkodom, hogy milyen előnyöket nyújtott a vallásos életem, amit most nem kaphatok meg? Valamivel kevesebb lett az életem vagy több? Mit veszítettem és mit nyertem? Próbálom végigzongorázni azokat az "áldásokat", amelyek mára szertefoszlottak a tudományos valóság tükrében. 

  • Reménykeltő világnézet - Honnan jövünk, hova tartunk és miért vagyunk? Ezek olyan kérdések, amelyekre a vallás megpróbál választ adni. A kommunizmus ideológiájánál jobb megközelítés volt. De most azt gondolom, hogy a teológia csupán egy filozófiai megközelítés, amiről később írni szeretnék - először néhány forrást még elolvasnék. Amit eddig ismerek tudományos forrásokból, szinte kielégítő választ ad. Az ember elég sokat megtudhat önmaga működéséről és a világról, hogy a "semmiből" vagy a "véletlenből" való származás tudata ne rendítse meg önbizalmát. A földi élet annyi szépséget nyújt, hogy a földön túli élet reménye és haszontalansága eltörpülhet. A hit kínálta reménnyel egyenértékű jövőképet alkothatunk. 
  • Pszichológiai szükséglet - gyakran mondják, hogy az agyban van egy Isten-formájú hézag, amelyet muszáj betölteni: a képzeletbeli barát, apa, nagy testvér - bizalmat betöltő személy szükséglete, amit ki kell elégíteni, akár van Isten akár nincs. El kell ismernem, hogy ez a tudat nagyszerű volt - "van valaki, aki megért, aki ideális, aki tökéletesen szeret, aki megvéd, aki ismeri a szükségleteimet és aki valamikor mindent betölt. Az igazsághoz tartozik, hogy ez csak egy képzelt kép volt, amire vágytam - de az élet valóságát csak annyira töltötte be, amennyire a képzeletvilágom elhitette magammal. Inkább a hátrányait látom ennek az "áldásnak": az istenkép egy olyan rést töltött be az életemben, amelyet sokkal jobb lett volna, ha valóságosabb dolgok töltik ki. Most már törekszem elfogadni azt a legkevésbé sem tökéletes életteret, ami van - nem számíthatok semmilyen megmentő személyre, aki tökéletesen megért és kiemel, de építhetek olyan emberi kapcsolatokat, amelyek kielégítik a megértésre, a kapcsolódásra és biztonságra törekvő vágyaimat. 

Van valami infantilis abban a feltevésben, hogy valaki más felelőssége (szülő, Isten) célt és értelmet adni az életünknek. Ugyanolyan jellegű infantilizmus, mint amikor valaki megrándítja a bokáját, és rögtön azt keresi, kit lehetne beperelni. Mindig valaki másnak kell fellelnie az én jólétemért, és valaki mást kell hibáztatni, ha bajom esik? Isten szükségessége nem egy gyengeségünkről szól?

  • Vigasz - gyermekkoromban álmodoztam arról, hogy a télapó olyan játékokat hoz, amelyekre igazán vágyom. De valahogy mindig kevesebbel kellett beérnem, sehogy sem állt össze a kép. A képzeletbeli olyan valóságosnak tűnt, hogy minden órában kikukucskáltam az ablakon, hátha elkapom az Öreg szakállát. Rájöttem, hogy felnőttként az Isten töltötte be ezt a szerepet - ő vette át a képzeletbeli megértő és életet beteljesítő hőst. A pszichológiában ezt pedomorfizisnak nevezik - vagyis bizonyos gyerekkori jellegzetességek megőrzése egészen a felnőttkorig. Jól ismert evolúciós minta ez. Az istenkép kifejlődése egy hierarchikus alárendeltségből fennmaradt hajlam - másképp kifejezve, egy melléktermék. Mintegy hallucinációs jelenségként, az istenkép alkalmas arra, hogy érzékeny rezonátorként felerősítse vágyainkat. Szembe kellett néznem azzal, hogy ez a vigasz nagyon  gyerekes.

Sokan kérdezik ingerülten, ha elveszem az emberektől a vallást, akkor mit adok helyette? Milyen vigaszt adhatok a haldoklónak, a gyászolónak, vagy annak a számtalan magányos embernek, akiknek Istenen kívül egyetlen barátja sincs? A haldoklónak segítenék elfogadni az  élet rendjét, a gyászolónak azt mondanám, hogy adjon időt a gyász folyamatának és utána fókuszáljon az élet dolgaira. A magányosnak azt mondanám, hogy szerezzen barátokat. Nem tudom, hogy mások hogy vannak, de egy minden valóságos alapot nélkülöző dolog, engem egyáltalán nem vigasztal. Egy mítosz vagy hazugság nem vigasztal, legyen az bármennyire is fantasztikusan jó hatású. Dennett a Breaking the Spell (Megtörni a varázslatot) című könyvében különbséget tesz az Istenben való hit és a hitben való hit között, mely utóbbi szerint még akkor is kívánatos hinni, ha maga a hit téves. Mondja, ha elég sokszor elismételjük magunkban, hogy "hiszek Uram", akkor talán sikerül meggyőznünk magunkat. Ha valóban érzelmileg annyira jótékony hatású a hit, akkor kitalálok magamnak olyan jövőképeket és célokat, amelyekben hinni fogok. Minden esetre eddigi megfigyeléseim alapján az ember boldog és teljes életet élhet természetfeletti vallás nélkül is. 

  • Inspiráció - a Biblia nagyon sok bölcsességet tartalmaz, amelyek ma is megszívlelendőek. Nem is olyan régen szokásom volt rendszeresen olvasni minden nap, hogy üzenetei lelkesítsenek. Ma egészen más dolgok inspirálnak. Elgondolom, hogy milyen szerencsések vagyunk mi, akik élünk, tekintve, hogy egy kombinatorikus DNS- lottóhúzásban potenciálisan előforduló emberek túlnyomó többsége a valóságban meg sem születik. Akármennyire rövid is az életünk, ha arról panaszkodunk, hogy sívár, ostoba vagy unalmas, nem bántó érzéketlenség ez a soha meg nem született trilliárdokkal szemben, akik esélyt sem kaptak az életre? Az a tudat, hogy csak egyetlen életünk van, annál értékesebbé teszi ezt az egyet. 

Isten hiányát többféleképpen is betöltöm, például tanulmányozom a világ működésének tudományos megközelítését, csodálom a természet világát, sportolok, olvasok, segítek másoknak jobb életet élni, stb.

  • Közösség - Korábban többnyire a kapcsolataimat keresztény emberek töltötték ki. Sok értékes személlyel ismerkedtem meg. Azt is meg kell említenem, hogy a hit összeköti az embereket, talán sokkal szorosabban, mint más eszme. De úgy gondolom, hogy különböző érdeklődési témák és ügyek összekovácsolhatnak embereket. Egy jó ideje már tudatosan keresem a hétköznapi emberek társaságát. 

Az istenhit inkább hátrányokkal szolgált, mint előnyökkel - de annak ellenére értékes tapasztalat volt. Függőségre, lustaságra és közömbösségre késztetett olyan kérdésekben, amelyekért ma meg kell küzdenem - mint életem értelme, küldetés, pozitív szemlélet, remény és jövőkép. A kapcsolatok szintjén is elég hátrányos helyzetbe kevert, hiszen csak egy szűk beállítottsággal rendelkező emberek közösségét kínálta, többnyire kevésbé tanult társasággal - a kivétel erősíti a szabályt. Elég sok időmet foglalta le olyan teológiai fejtegetések olvasása, amelyeket ma nem tudok használni- és azt az időt sokkal hasznosabb dolgokkal tölthettem volna. Az istenhit csalódást okozott - és ez az egyik előny, ami tanulságokkal szolgál a jövő kialakításában. 

Honnan tudod, mi a jó és mi a rossz

image_5.jpg

Sok vallásos ember nehezen tudja elképzelni, vallás híján hogyan lehet jó az ember, sőt, miért is akarna jó lenni? 

Számos könyv, többek közöt Robert Hinde Why Good is Good (Miért jó a jó?), Michael Shermer The Science of Good and Evil (A jó és a rossz tudománya), Robert Buckman Can we Be Good Without God (Lehetünk-e jók Isten nélkül) vagy Marc Hauser Moral Minds (Erkölcsös Elmék) című könyve amellett foglal állást, hogy a jó és rossz iránti érzékünk darwini múltunkból vezethető le. 

Látszólag, a természetes kiválasztódás kevésbé alkalmas a bennünk levő jóság, erkölcsi érzék, tisztesség, empátia és szánalom magyarázatára. Az éhség, a félelem és a nemi vágy könnyen levezethető, hiszen közvetlenül hozzájárulnak fennmaradásunkhoz. De vajon mitől érzünk késztetést, hogy adományt adjunk egy hajléktalannak? Honnan bújik elő bennünk az irgalmas szamarítánus?  Richard Dawkins szerint több formája is van ennek az önzetlenségnek:

Igaz ugyan, hogy a darwinizmus logikája arrafelé mutat, hogy az élet hierarchiájában fennmaradó és a természetes szelekció szűrőjén átjutó egyed hajlamos az önzésre. Ez a gének szintjén igaz, hiszen önmagukat kell megismételjék a fennmaradás érdekében . A génnel ellentétben a csoportok vagy a fajok nem versengenek egymással, hiszen nem kell létrehozniuk önmaguk pontos másolatát. 

Vannak olyan feltételek, ahol a gén úgy biztosítja saját önző fennmaradását, ha arra sarkalja a szervezetét, hogy altruista módon viselkedjék. Egy ilyen gén gyakorisága a génállományon belül olyan mértékben megemelkedhet, hogy a rokonok közti altruizmus normává válik (Pl. az ember jó saját gyermekeihez). Az állatvilágban is nagyon gyakori, hogy hajlamosak gondozni, védelmezni, készleteiket megosztani, veszélyekre figyelmeztetni és más módon is altruista magatartásban részesíteni közeli rokonaikat, mert statisztikailag valószínű, hogy a rokonokkal azonos génekben osztoznak. 

Egy másik fő típusa az altruizmusnak a kölcsönösség. Ezt az elméletet Robert Trivers vezette be, nem feltételez közös géneket. Ez az elv alapja az emberek közti mindenféle kereskedelemnek és cserének is. A méhnek nektárra, a virágnak beporzásra van szüksége. Az élő környezetek bővelkednek ilyen kölcsönösen előnyös viszonyokban. A kölcsönös altruizmus a szükségletek és a kielégülésre való képességek közötti asszimmetria miatt tud működni. 

Az altruizmus kettős alapján kívül (rokonság és kölcsönösség), léteznek még másodlagos struktúrák is. Különösen az emberi társadalomban a nyelv és a szóbeszéd kialakulásával a megítélés is lényeges szerephez jut. A biológusok darwini fennmaradási értéket tulajdonítanak annak, ha valaki nem csupán jó viszonzó, de jó viszonzó hírében is áll. 

Thorstein Veblen közgadzász és Amotz Zahari zoológus egy további vetületét is megemlíti az altruizmusnak: az adakozás lehet a dominancia vagy felsőbbrendűség kinyilvánítása is. A Csendes-óceán észak-nyugati partvidékein élő törzseknél megfigyelték, hogy a rivális törzsfőnökök pazarlóan bőséges ünnepségekben  megtestesülő párviadalokat folytatnak. Az állatvilágban például megfigyelték, hogy rigótimália nevű kis barna madarak megajándékozzák egymást, ezzel kifejezve dominanciájukat. Zahari által használt antropomorf nyelvezettel, a domináns madár valami ilyesmit mond: "Nézd csak, mennyivel feletted állok! Még azt is megengedhetem magamnak, hogy ennivalót adjak neked!"

Eddig négyféle darwini okot is ismerünk arra, hogy az egyedek altruista, nagylelkű vagy erkölcsös magatartást tanúsítsanak egymás iránt: (1) a genetikai rokonság, (2) a kölcsönösség, (3) a kedvességért szerzett jó megítélés, és (4) a látványos nagylelkűség.

A történelem előtti időkben az ember olyan körülmények között élt, amelyek erősen kedveztek mind a négy típusú altruizmus evolúciójának, hiszen kisebb csoportokban éltünk. Könnyű belátni, hogy miért viselkedhettek jól őseink saját csoportjuk tagjaival és rosszul más csoportokkal. De miért van az, hogy most, amikor nagyvárosokban élünk, ahol már nem rokonok vesznek körül, még mindig jók vagyunk egymáshoz, sőt, néha olyanokhoz is, akikről úgy vélnénk, külső csoportokhoz tartoznak? 

A szelekció nem részesíti előnyben annak a tudatos felismerésnek a kialakulását, hogy mi a jó a génjeinkben. Bizonyos ökölszabályokat részesít előnyben a természetes szelekció, amelyek a gyakorlatban kedveznek az őket kialakító géneknek. Az ökölszabályok olykor tévesen is működnek. A madár agyában az ökölszabály, hogy gondoskodjon a fészekben levő kis csipogó dolgokról - és általában ez a szabály a gének megőrzése irányába hat. De amikor egy másik madárivadék kerül a fészekbe, akkor a szabály hibásan működik. Pont ezt használja ki a kakukk. Vajon nem pont ez az emberi késztetés jelenik meg, amikor egy árva gyereket örökbe akarunk fogadni? Arról sem tehetünk, ha egy szerencsétlen embert látva szánalmat érzünk. Ez is ösztönös, az ökölszabály téves működésének áldása. 

Egy pillanatra se gondoljuk, hogy a darwinizmus megvetné vagy lebecsülné az együttérzés és nagylelkűség nemes érzéseit. Ma is ökölszabályok befolyásolják viselkedésünket persze az irodalom, a szokások, törvények, hagyományok és civilizáció hatásain átszűrve. 

Hívő emberek néha azt kérdezik: "Miért legyünk jók, ha nincs Isten?" Elgondolkodtató, sokan csak azért próbálnak jók lenni, hogy elnyerjék Isten helyeslését vagy jutalmát, vagy elkerüljék rosszallását és bűntetését. Ez nem valódi erkölcsösségre vall, csak hajbókolás, törleszkedés, nem több mint lesni a Nagy Testvér kameráját. Einstein mondta: "ha az emberek csak azért jók, mert félnek a bűntetéstől és jutalomra vágynak, akkor bizony elég szomorú népség vagyunk."

Michael Shermer The Science of Good and Evil (Jó és rossz tudománya) című könyvében írja: "aki úgy gondolja, Isten nélkül rabló, erőszaktevő, gyilkos lenne, csak azt árulja el magától, hogy immorális ember." Másfelől, aki elismeri, hogy akkor is ugyanolyan jó ember lenne, ha nem állna isteni felügyelet alatt, végzetes csapást mér arra a feltevésre, mely szerint szükség van Istenre, hogy jók legyünk. Kutatások igazolják, hogy a keresztény többségű államokban (USA) a gyilkosságok aránya magasabb mint a keresztény kissebbséggel bíróké.

Dan Dennis a Breaking the Spell (Megtörni a varázslatot) című könyvében állítja, hogy a hívők erkölcsi magasabbrendűségének közkeletű feltételezését eddig semmilyen kutatás nem igazolja. A legtöbb gondolkodó ember egyetért abban, hogy a rendszabályozás nélkül is működő erkölcs valahogy igazán erkölcsösebb, mint az a fajta erkölcsösség, amely elenyészik, mihelyt a rendőrség vagy a mennyei felvigyázó kamerája megszünne. 

A vallásos gondolkodó azt mondja, hogy bármennyire is akarjon az ember önmagától erkölcsös lenni, mégsincs vonatkoztatási rendszere, nem ismerheti a jó és a rossz mértékét Isten nélkül. Voltak filozófusok, például Kant, akik a valláson kívüli forrásokból próbálták meg levezetni az abszolút erkölcsöt. Noha ő maga vallásos volt, megpróbálta Isten helyett az önmagáért való kötelességre alapozni az erkölcsöt. Ez nagyon jól működik a hazugság példáján. Ha mindenki elvből hazudna, akkor a hazugság nem jelentene többé semmit. A hazugsághoz definició szerint szükséges az igazság. Ha az erkölcsi alapelv olyasmi, amiről azt szeretnénk, hogy mindenki kövesse, akkor a hazugság nem lehet erkölcsi alapelv, mert a végén magának az alapelvnek a jelentése veszne el. További filozófiai érveket a fent említett könyvek bőségesen hoznak. 

Az abszolút erkölcs kedvelt forrásának rendszerint valamilen szent könyvet tekintenek, amelyet többnyire nagyobb tekintéllyel szoktak felruházni, mint amit tényleges története igazolni tudna. Érdekes módon, akik ragaszkodnak a Szentírás végső tekintélyéhez, tényleg lehangolóan kevés érdeklődést tanúsítanak a szent könyvek - rendszerint kétes - történeti eredete iránt. Miért veszélyes dolog a Bibliára támaszkodni az erkölcs kérdésében? - egy következő írásban részletezem. 

 

Elég tanultnak tartod magad?

 image_4.jpg

Gyerekkorom környezetében voltak olyan hívő szülők, akik megtíltották gyermekeiknek, hogy a Biblián és néhány vallásos könyven kívűl mást is olvassanak. Akkor érthetetlen bigottságnak tartottam, de ma már értem. Attól féltek, hogy az ismeret és a tájékozottság más irányba terelné a gyermekeiket. Nagy bölcsesség nem kellett ehhez, bár angol gyermekek köében viszgálódó szociológusok azt találták, hogy csak minden tizenkettedik gyermek képes elszakadni szülei vallásos hitétől. Szóval, pozitív korreláció áll fenn a vallásosság és a szülők vallásossága között. 

Azonban, a legfrissebb kutatások szerint a vallásosság negatív korrelációban áll az iskolázottsággal - vagyis a magasabban iskolázottak kisebb eséllyel vallásosak. 2002-ben végeztek egy Meta-elemzést, vagyis minden tanulmányt megvizsgáltak az IQ és a vallásoság összefüggőségeiben (Mensa Magazin). "1927 óta a vallásos hit és az egyéni intelligencia és iskolázottsági szint kérdésében elvégzett kutatásból négy kivételével mindegyik fordított összefüggést talált. Vagyis minél magasabb az intelligencia és iskolázottság szintje, annál kevésbé valószínű, hogy valaki vallásos vagy bármiféle hitet követ." (Paul Bell)

Akadémiai Társaságok körében a vallásosság akár Európában vagy Amerikában 7% körüli. Több száz Nobel-díjas közül összesen hat állítólagos Nóbel-díjas tudós keresztényt sikerült felfedezni az egyik weboldalon. Kiderült azonban, hogy a hat közül négy egyáltalán nem is Nobel-díjas, egy pedig nem hívő, csak merőben társadalmi megfontolásból templomba jár. (Dawkins) Benjamin Beit-Hallahmi aprólékosabb kutatásából az derült ki, hogy "a tudomány, akárcsak az irodalom Nobel-díjjal kitüntetett kiválóságai között a teljes populációkhoz viszonyítva jelentős mértékű vallástalanság mutatható ki."

Az ateistáknak ez a nyomasztó fölénye szöges ellentétben áll a teljes amerikai pupulációra érvényes megoszlással, ahol majdnem 90% hisz valamilyen természetfeletti lényben. A kevésbé kiváló, a National Academy tagjává nem választott tudósok kevésbé szélsőséges arányokat mutatnak. Itt a vallásosak 40%-ban szerepelnek. 

Ha elég tanult vagy, akkor nagy valószínűséggel nem vagy vallásos. Ha mégis, akkor biztosan rengeteg kérdésre keresed a választ. 

"A nyitott elme nem ahhoz kell, hogy elfogadj olyasmit, amire nincsen bizonyíték, hanem ahhoz, hogy amire nincs bizonyíték, azt meg tudd kérdőjelezi akkor is, ha hiszel benne."

Amiről érdemes beszélni

image_2.jpg 

 Lenyűgözve olvastam Simon Singh könyvét, A nagy Bumm-ot. Tetszett, hogy bonyolult tudományos fejtegetéseket képes volt emberi nyelvezettel megfogalmazni. Laikusként olvasva is izgalmas volt. Keresztény koromban azt hittem, hogy óriási butaság elképzelni is a világ robbanásból való eredeztetését. Mindig az a hasonlat jutott eszembe, hogy egy roncstelep felrobbanásából svájci órák állnak össze – micsoda képtelenség. Arra nem gondoltam, hogy a hasonlat sántít. Megismerve a tudományos magyarázatot, egészen más kép formálódott bennem.

Rövid összefoglaló: 

 A világmindenség Nagy Bumm modellje vitathatatlanul a 20. század legfontosabb és legdicsőségesebb tudományos eredménye. Viszont az, ahogyan megfogalmazták, továbbfejlesztették, próbálgatták, ellenőrizték, bizonyították és legvégül elfogadták, az teljesen szokásos módon zajlott le. A Big Bang – modell kialakulása a tudományos módszer működésének igazi archetipikus példája.

 A tudomány sok más szakterületéhez hasonlóan kezdetekor a kozmológia is olyan dolgok magyarázására törekedett, amelyek korábban a mítoszok – vallások fennhatósága alá tartoztak. A legelső kozmológiai modellek hasznosak voltak ugyan, de távolról sem voltak tökéletesek, és általában igen hamar megmutatkoztak belső ellentmondásaik és pontatlanságaik is. Kozmológusok egy új nemzedéke alternatív modellt javasolt, harcolt az univerzumról vallott nézeteiért, míg a tudományos testületek a korábbi modellt védelmezték. Rengeteg érvre, kísérletre és megfigyelésre való hivatkozás után, esetenként akár évtizedeket dolgozva, amíg sikerült komolyabb tudományos áttörést elérniük. Máskor pedig egy szerencsés véletlen azonnal megváltoztatta a tudományos tájképet. Végül az új modell mellett felsorakozó érvek túlsúlyba kerültek.

 A kozmológiában forradalom zajlott le. Paradigmaváltás történt. A Nagy Bumm modell kifejlesztése, tesztelése, átdolgozása, majd bizonyítása számos elméleti, kísérleti és észlelési szakaszra bontható, és valamennyinek megvoltak a maga hősei. Valamennyi dicsőség Einsteiné, amiért általános relativitáselméletével megmagyarázta a tömegvonzást. Igen ám, de ő maga kezdetben harcolt a fejlődő univerzum gondolata ellen, így azután Lemaitre-re és Friedmannra hárult a Big Bang – modell kidolgozásának terhe. Az ő munkájuk eredményét viszont senki sem vette volna komolyan, ha csillagászati megfigyelései révén Hubble időközben fel nem fedezi, hogy a világmindenség tényleg fölfutóban van, expandál. De Hubble fejére sem tehetjük a koronát, hiszen ő egyszerűen nem volt hajlandó kozmológiai következtetéseket levonni megfigyeléseiből. A modellre mindenképpen a feledés homálya borult volna, ha Gamow, Alpher és Herman értékes elméleti kutatásai, valamint Ryle, Penzias és Wilson és a COBE-csapat megfigyelő munkája életben nem tartja iránta az érdeklődést. Akaratlanul ugyan, de még Fred Hoyle, az állandó állapotú univerzum teóriájának (ellentétes elmélet) kigondolója is felbecsülhetetlen jelentőségű támaszt nyújtott a Nagy Bumm elméletnek a nehéz atommagok nukleoszintézisének kidolgozásával. És még sorolhatnánk…

 Az eredeti Big Bang elnevezés magában hordozza valamiféle robbanás hangulatát, ami nem állhat távol a valóban megtörténttől, de azért mégis volt egy kis különbség: a Nagy Bumm nem valaminek a világűrbe való berobbanása lehetett, hanem magának a térnek a robbanásszerű kiteljesedése , megjelenése. Hasonlóképp, a Nagy Bumm nem időbeli robbanásként értelmezhető, hanem magának az időnek a kirobbanásaként. Mind az idő, mind pedig a tér a Big Bang időpontjában alakult ki, született meg.

 A szuperforró univerzum egyetlen másodperc alatt drámai mértékben felfúvódott és lehűlt, hőmérséklete néhány trillió fokról pár milliárd fokra zuhant. A világmindenség ekkoriban elsősorban protonokat, neutronokat és elektronokat tartalmazott, amelyek fénytengerben fürödtek. A protonok, amelyek a hidrogénatomok magjával azonosak, a következő néhány percben reakcióba léptek más részecskékkel, és kialakultak az olyan könnyű atommagok, mint a héliuméi. Az univerzum ezt követően még tovább tágult és hűlt. Amikor már eléggé lecsökkent a hőmérséklete, létrejöttek a semleges atomok, így a világ átjárhatóvá vált a fotonok számára, hiszen a fény ettől kezdve már szabadon áradhatott.

 Egy idő után az univerzum már nem volt teljesen egyenletes sűrűségű, hanem itt-ott csomók jöttek létre. Ezek a sűrűsödések fokozatosan több és több anyagot vonzottak magukhoz, ezáltal megnövekedtek, egyre sűrűbbé váltak, majd kialakultak belőlük az első csillagok és galaxisok. Az élet kialakulásához nélkülözhetetlen könnyebb elemek – amilyen a szén, az oxigén, a nitrogén, a foszfor és a kálium – atommagjainak létrehozásáért, a csillagok belső tüzét illeti a köszönet.

 Ezzel elérkeztünk a mába, 15 milliárd évvel későbbre. A keletkezés és fejlődés itt ismertetett történetét konkrét bizonyítékok is alátámasztják. A fizikusok részletes számításokat végeztek, becsléseket adtak arra nézve, hogy milyen állapotok uralkodhattak az univerzum korai időszakában. Ezek a jóslatok megdöbbentően pontosnak bizonyultak.

 Amikor egy napilag – Independent – szerkesztői elszánják magukat arra, hogy egy kozmológiai modell nagy vonalakban való bemutatására nyolchasábos ábrát közöljenek a címlapon, akkor – ahogyan Arthur Eddington mondta – a Nagy Bumm-modell minden bizonnyal átkerült végre az elméleti műhelyből a tudományos bemutatóterembe.

 Ez nem jelenti azt, hogy a modell már fényesre csiszolódott és végleges formát öltött, hiszen mindig akadnak  majd olyan nyilvánvaló hiányosságai, amelyeket pótolni kell. Ilyen például a galaxisok kialakulásának a kérdése vagy a tértípusoké. Ezekre az inflációs hipotézis ad választ, amely egyenlőre még vita tárgya a kozmológusok körében. További kérdéseket vet fel a sötét anyag létezése… Van mit kutatni még, de ez az eredmény semmiképpen sem hasonlít a gyerekcipős 18. századi fejtegetésekhez.

 Robert Herman a 2001-ben kiadott a Nagy Bumm keletkezéstörténete könyvében írja: „Jóllehet számos kérdés megválaszolatlan még a kozmológiai modellezés körül, a Big Bang modell igencsak sikerültnek mondható. Biztosak vagyunk abban, hogy a jövőben elvégzendő elméleti munkák és megfigyelések nyomán még finomabban behangolják majd, de arra egyáltalán nem számítunk, hogy több mint fél évszázad elteltével kiderül róla, hogy alkalmatlan.”

 A múltban Isten volt az, akinek a keze irányította az univerzum minden titokzatos jelenségét, kezdve a tűzhányókitörésektől egészen a napnyugtáig, de a tudomány szép sorban ésszerű és természetes magyarázatát adta mindezeknek. Charles Coulson vegyész gondolta ki a „hiány Istene” kifejezést, rámutatva arra, hogy egy olyan istenségnek, akiről feltesszük, hogy mindenért ő a felelős, amit képtelenek vagyunk megérteni, a hatalma minden esetben csökken valamennyivel, amikor a tudománynak sikerül az ismereteinkben meglévő rések valamelyikét betömnie. Az egyház a spirituális dolgokkal foglalkozik és jobb ha a való világ megmagyarázásának terhét a tudományra hagyná.

A legvonzóbb tanulsága a könyvnek: az igazi tudósok hozzáállása, - hogy elismerik elméleteik hiányosságait és addig kutatnak, amíg kellő igazolást vagy cáfolatot nem kapnak róla. Nem céljuk a megtévesztés és a félrevezetés, hanem a valóság felfedezése. Amikor a bizonyítékok áradata egy irányba mutat, akkor készek elismerni és váltani. Mennyire hiányzik ez a megközelítés sok vallásos ember életéből. 

A Nagy Bumm modell a tudomány egyik legnagyobb vívmánya, amiről érdemes beszélni.  

Jézus és Szupermen

hero.jpg

 

"Jézus a hős, Ő a szerelmem, a legjobb barátom, aki mindent betölt életemben" - éneklik a keresztény fiatalok érzelmi átéléssel. Itt egy példakép, akit igazán érdemes követni, aki annyi bölcsességre tanít, aki a természeti erőket is képes volt legyőzni és aki feláldozta magát értem, de feltámadt - a kereszténység annyira központi témája, hogy már minden kétséget meghaladó valós személlyé vált. Nemcsak nekem, hanem több millió embernek.

Ez a világméretű megtévesztés felháborít, hiszen az íráskutató teológusok már egy jó ideje tudják, hogy az evangéliumokból ismert Jézus egy mitologikus személy. Első hallásra nekem is döbbenetesnek tűnt, pedig szkeptikusként kutattam. Annyira nem akartam hinni a szememnek, hogy összegyűjtöttem  a legjelentősebb munkákat ezzel kapcsolatosan pró es kontra. A végén felsorakoztatom a forráshelyeket. Itt röviden összefoglalom a lényeget:

A bibliai feljegyzések, a korai iratok tanúsága és az első századok mitologikus közege arra a következtetésre vezet, hogy az a Jézus nem létezett, akit a kereszténység megváltójának tart. 

A tipikusan elfogadott történet az evangéliumokból, Pál írásaiból és a Jelenések könyvéből származik. Elsődlegesen érdemes elválasztani ezeket a forrásokat és külön megvizsgálni őket. Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy az iratok másolásával, átírásával és gyakori megváltoztatásával, sok ellentmondó adat keletkezett - arra következtethetünk, hogy azok az írnokok nem tekintették megváltoztathatatlan és szent iratoknak azokat a feljegyzéseket. Inkább, a Jézusról szóló történeteket példabeszédeknek vették, amelyeket gyakran átalakítottak. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az V-VI században lezajló kanonizációt a legtöbb keresztény protestáns egyház megkérdőjelezés nélkül elfogadja, pedig a sötét középkor tévtanításának környezetében zajlott) 

A Jelenések könyve, természeténél fogva egy apokaliptikus könyv, semmit nem árul el Jézus történelmiségéről - csupán túlvilági misztikus képekben jeleníti meg személyét - amelyre nem támaszkodhatunk. A korai iratok közül Pál levelei (kr.u.48) utalnak Jézusra. Szó van egy látomásról, ahol Saul találkozik Jézussal - ez sem egy valós személyről szól. Ha Pál találkozott volna a történelmi Jézussal, akkor írt volna életéről és tanításairól, de nem írt, néhány értelmezés kivételével. Úgy tűnik, hogy Pál és a többi levélíró nem igazán ismerte Jézus életrajzát vagy földi létezéséről nem vettek tudomást. Egyik sem utal Názáretre, Galileára vagy a Golgotára. Sőt, Jézus egyik csodáját sem említik, tanításairól sem beszélnek. Semmi utalás születésének körülményeire, az üres sírra, tanítványaira vagy a halála előtti eseményekre. 

Megdöbbentő! Az evangéliumok által közölt részletekről a korai keresztény írók emlitest sem tesznek. Nem hiszem, hogy figyelmen kívül hagyták volna ezeket a részleteket. Pál több helyen is beszélhetett volna Jézus tanításairól vagy a tanítványokról, de még saját érveit sem próbálja alátámasztani Jézus tekintélyével. Egyszerűen, ez azt igazolja, hogy az evangéliumi történetek nem voltak valós történések és nem léteztek az evangéliumok megírásáig, amely legalább 20 évvel később történt. Mintha Pál számára Jézus nem földi lény lett volna. Mindenesetre ő sosem találkozott vele.

Az evangéliumokat ismeretlen szerzők írták legkorábban 70-ben. A félig írástudatlan és babonasággal teli társadalom, jóval Jézus állítólagos élete után - nagyszerű táptalajt képzett a mítoszok kifejlődésére. A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy az evangéliumokat, Márkot és Mátét, először Pápiász említette meg 140 körül. Mind a négy evangéliumról csak 180-ban beszélt Iréneusz. 

Márk volt a legkorábbi evangélium, tele nyelvtani hibákkal és helyismereti tévedésekkel, amely arra utal, hogy a szerző nem volt helybeli. Lukács is lemásolt néhány hibát (Luk.8), miközben Máté már kijavította (Mat.8). A Lukács ev. szerzője alkotott egy nem létező hegyet Názáret mellett és egy zsinagógát, amelyről nem találunk semmilyen feljegyzést a korabeli iratokban (Lk.4:16-29). Márk és János is a felnőtt Jézussal kezdi a történetét anélkül, hogy megemlítené a szűztől való fogantatást, a keleti bölcseket és a többi gyerekkori történetet. Mintha Márk evangélium a homéroszi eposzokra hasonlítana. 

Jézus arról tesz bizonyságot, hogy egy másik misztikus kultuszt akar bevezetni, hiszen csak a kiválasztottaknak magyarázta meg példamondásait (Mk.4:11-12). Máté és Lukács ev. sok részletben különbözik, amelyeket nem lehet harmonizálni. Ha az evangéliumokat olyan személyek írták volna, akik Jézus közelében éltek, akkor miért vártak olyan sokat írásaikkal? Sokszor, Jézus szavait idézik, akár egyedül volt vagy másokkal. Többnyire első szám harmadik személyben írták, mint egy kitalált elbeszélést. Máté és Lukács miért másolja le majdnem az egész Márk evangéliumot ugyanazokkal a hibákkal? János evangélista is utal különböző forrásokra, de semmiképpen sem valamilyen valós Jézusról beszél. 

Tudjuk, hogy az evangéliumokat az idők során többször megváltoztatták. Biblia kutatók rámutattak arra, hogy legalább 12 vers Márk ev-ból csak a második századból származik (Mk.16:9-20), hasonlóan a Jézus feltámadása utáni eseményekhez. A parázna nő esete Jézussal eredetileg nem volt benne János ev-ban, hanem inkább középkori származék. Több esetben is azt vehetjük észre, hogy az írók megpróbálják a próféciákat teljesíteni, pedig bizonyíthatóan nem ez történt - mint pl. Jézus Betlehemi születése, fogantatás, Heródes gyerek mészárlása, názárati tartózkodás stb. Az evangélium írói ismeretlen emberek, egyik sem volt szemtanúja az eseményeknek, hallomásból írtak le történeteket. Miért kellene hinnünk ilyen írásoknak?

David Fitzgerald, a keresztény történelmiséget kutató azt írta: "A korai keresztény iratokban, mint Pál hét valódi levelében, Krisztus inkább lelki lényként jelenik meg, és nem történelmi figuraként. Századokkal később ismeretlen szerzők, amit mi Márk evangéliumának nevezünk, allegorikus történetet ír erről a mitologikus Krisztusról, amelyet több ősi vallásos és irodalmi motívumból rakott össze. Az a gondolat, hogy Krisztus eljön a földre, ellenállhatatlan volt, amit a keresztények később nagyon megszerettek, majd saját módosításaikat belehelyezték a márki szövegbe. Így sikerült egy irodalmi művet  átformálni saját képzeletbeli életrajzra. Több tucat ilyen evangélium keletkezett, amelyek közül, századokkal később, kiválasztottak négyet - az általunk ismert Új Szövetséghez."

A jézusi történet tele van mitologikus elemekkel, amelyhez csodatörténeteket ragasztottak az idők során. Ha a korai keresztények Jézust egy lelki istenségnek tekintették, akkor a későbbi evangéliumokban, elő személyként való megjelenése, egy fikciós alkotás. 

A kereszténységben sok hasonlóság van a Krisztus előtti korok görög, perzsa és egyiptomi vallásaihoz. Nagyon sok istenség létezett, akik kegyetlen haláluk után feltámadtak. Sok ilyen isten megjelenését egy csillag jelezte és szűztől fogantak. Őket is kegyetlen urak, már csecsemőként megakartak ölni. A két keresztény ünnep is pogány eredetű: húsvét és karácsony. Midrász istenség a legjobban hasonlított Jézushoz, hasonló környezetben jelent meg, szerény körülmények között élt, 12 tanítványa volt és feltámadt. Szóval, a kereszténység nem is volt annyira kreatív vagy eredeti alkotás - csupán egy másolt egyvelege a korábbi vallásos formáknak. 

A Biblián kívüli korabeli források sem tudják alátámasztani Jézus történelmiségét. Az első század történetíróit egyáltalán nem érintette meg. Ha valóban megtörténtek volna az evangéliumokban leírt dolgok, akkor egészen biztosan sok történetíró említette volna - pedig még az alexandriai Philo sem említi meg, aki kimondottan Jézus korabeli Júdea szakértő volt. De sem Seneca, Pliny, Jusztusz vagy még a többi 30 egynéhány történetíró sem említi a Jézus körüli különleges eseményeket. Josephus Flaviusz ír egy bekezdést róla - kb. 93 körül. Ezt írja a Jewish Antiquities-ben: 

"Ebben az időben élt egy Jézus nevezetű bölcs ember, ha egyáltalán embernek nevezhetjük. Sok csodatettet hajtott végre és az emberek tanítója volt, akik örömmel befogadták az igazságot. Nagyon sok zsidót és görögöt is megnyert magának. Ő volt a Messiás. Miután a főemberek megvádolták, Pilátus kereszthalálra ítélte, de a szerettei nem hagyták el. Harmadnapon feltámadt és sokaknak megjelent, amit Isten prófétái előre megmondtak - majd több ezren rajongtak érte. A keresztény törzs, aki tőle kapta a nevét, a mai napig sem szűnt meg."

Túl rövid a feljegyzés ahhoz, hogy sokat eláruljon. A kifejezés "akit Jézusnak hívnak" egy utólagos bejegyzés lehetett. Néhány sorral később, Josephus egy Jézusról beszél, aki Damneus fia volt. Valószínű, hogy róla van szó. De ez a bekezdés távol áll attól, amit a keresztények remélnének Jézus létezésének igazolásához. Sajnos, kiderült, hogy a fent említett szövegrészt Euszebiusz egyházatya ékelte be, aki először 325-ben említi meg az egyik zsinaton. Aki jobban ismeri Flaviusz iratait, tudja az érveket. Ha Jézus valóban létezett, akkor Flaviusz sokkal többet írt volna róla. 

Sajnos, sok ember elméjében a hit helyettesíti az ismeretet és semmilyen bizonyíték nem tudná megingatni elképzelését. Nagyon sok történet, mítosz és elképzelés van Jézusról, de ha a törtenelmi tényekre szeretnénk alapozni, akkor mindenképpen legalább egy szemtanú vallomására szükségünk lenne, amely a biológiai Jézust igazolná. De nincs egyetlen bizonyíték sem erre vonatkozóan. De rengeteg adat áll rendelkezésünkre arról, hogy miként fejlődött ki a mitológiai Jézus a századok során. Nincsenek bizonyítékaik Jézus létezéséről, de a Jézusba vetett hitről, igen.

Lehetséges, hogy a világ legnagyobb története csak egy mítosz? A világ történelmének legbefolyásosabb alakja csak egy illúzió. Emberek milliói hittek egy fiktív messiásban? Keresztények milliói hiába haltak meg a hitükért? Aki először találkozik ezekkel a feljegyzésekkel, biztosan nem tudja megemészteni - nekem is napokba telt, pedig már elég sok dolgot megkérdőjeleztem. Annyi irracionális dologban hittem a kereszténység tanításai miatt. 

Herkules, Zeusz, prométeusz, Jézus vagy Szupermen, teljesen mindegy - különböző korok legendái. 

 Források: 

http://www.nobeliefs.com/exist.htm

http://www.biblicalarchaeology.org/daily/people-cultures-in-the-bible/jesus-historical-jesus/did-jesus-exist/

http://www.washingtonpost.com/posteverything/wp/2014/12/18/did-historical-jesus-exist-the-traditional-evidence-doesnt-hold-up/

http://www.npr.org/2012/04/01/149462376/did-jesus-exist-a-historian-makes-his-case

http://ffrf.org/legacy/about/bybarker/rise.php

 http://www.godlessgeeks.com/JesusExist.htm

http://ffrf.org/publications/freethought-today/item/13076-debunking-the-historical-jesus

 

Szombatesti példabeszéd

image_1.jpg

A  komolyabb hangvételű cikkig jöjjön egy könnyed esti példázat - Bertrand Russel mennyei teáskannáról szóló tanmeséje.

Sok vallásos ember úgy beszél, mintha a szkeptikusok dolga volna a felmerülő dogmák megcáfolása, nem pedig a dogmatikusoké azokat igazolni. Ez természetesen tévedés. Ha azt találnám állítani, hogy valahol a Mars és a Föld között  egy porcelán teáskanna kering elliptikus pályán a Nap körül, senki nem tudná cáfolni az állításomat, különösen, ha még azt is hozzátenném, hogy olyan apró teáskannáról van szó, amely a legerősebb földi teleszkóppal sem látható. Ha viszont még azt is mondanám, hogy miután az állításomat nem tudják cáfolni, tűrhetetlen nagyképűség az emberiség részéről, ha kételkednek benne, akkor mindenki jogosan mondhatná, hogy bolondságot beszélek, Ha azonban a teáskanna létezését ősi könyvek állítanák, vasárnaponként - szombatonként szent igazságként hirdetnék és iskolákban sulykolnák a gyerekek fejébe, akkor ebben kételkedni az abnormitás jele volna, amely egy felvilágosult korban a pszichiáterek, korábban pedig az inkvizíció figyelmére méltó. 

Erre persze nem vesztegetnénk sok időt, mert tudomásom szerint senki nem hódol a teáskannának, de azért, ha nagyon megszorongatnának, nem haboznánk kinyilvánítani határozott pozitív meggyőződésünket, hogy a Nap körül nem keringenek teáskannák. Szigorú értelemben azonban teáskanna - ügyben mindannyiunknak agnosztikusoknak kell lennünk, mert nem tudjuk biztosan igazolni, hogy nincsenek mennyei teáskannák. Gyakorlatilag azonban az agnoszticizmusról bátran tovább léphetünk az a-teáskannizmusra - mondja Richard Dawkins. (lásd az előbbi blogbejegyzést a kétféle agnoszticizmusról)

Egy zsidóként felnevelkedett ismerős, aki a hagyományok iránti hűségből ma is tartja a szombatot és a többi zsidó szokást, "fognyűvő manó agnosztikusnak" minősíti magát. Isten létezését semmivel sem tekinti valószínűbbnek, mint a fognyűvő manóét. Egyik hipotézist sem lehet megcáfolni, de mindkettő egyformán valószínűtlen. Ugyanolyan mértékben ateista, mint a-manóista. És ugyanolyan csekély mértékben agnosztikus mindkettőt illetően. 

Személy szerint az egyik nagy érték, amit a kereszténységből hoztam a szombati kikapcsolódás nyugalma, amit szeretnék ezután is gyakorolni. Lélektanilag igazolt előnyei vannak a rendszeres pihenésnek, ritmusváltásnak. Szombaton ezután sem fogom azt tenni, mint hétköznap, hanem olyan tevékenységeket választok, amelyek feltöltenek. Azt már nem ígérem, hogy valamikor is ugyanazokat a dolgokat fogom tenni, mint régen, ahogy a zsidó barátunk. Nem fogok gyülekezetbe járni vagy a valláshoz kapcsolódó hagyományokat gyakorolni csak úgy megszokásból. 

Most úgy gondolom, hogy könnyebb helyzetben vagyok, mint a vallásos környezetem. Nem nekem kell bizonyítani, hanem nekik. Nagyon szeretném, ha valaki már előállna egy olyan igazolási rendszerrel, amely növelné egy kicsit Isten - Jézus létezésének a valószínűségét. Eddig csak azzal találkoztam, hogy valami gond van velem - esetleg "középkori kapuzárási pánik nagy kérdései, de majd elmúlik". Ezzel már találkoztam néhány évvel korábban is, amikor egy egyházból való kilépéseim érveit fogalmaztam meg - akkor is valamilyen személyes hiányosságom volt az elterelő hadjárat. De ez számomra nem kielégítő érv a kereszténység mellett.

Elismerem, hogy írásaim olykor provokálóak. Igen, ebben az információs zajban, ami körülvesz mindenkit - elkel a figyelemfelkeltő stílus. De mégsem akarok bántani. Ezért az sem lesz szokatlan, hogy a szkepticizmus melletti érveket összemérem a másik oldal érveivel is - amihez segítséget kérek. Egy kis türelmet is, mert most annyira érdekel a tudományos megközelítés, hogy előrevettem azokat a forrásokat. Például, ahogy említettem, Dawkins könyvét olvasom - Az isteni téveszme - de a következő könyv már ennek az ellenvéleménye lesz. Megpróbálom kiegyensúlyozni a forrásokat. Igen, a végére akarok járni. Elvégre  a "randiból"csak három hónap telt el. 

Nem vagyok agnosztikus

foldgomb.jpg

Megbántottak?

Többen kérdezték az utóbbi időben, hogy „milyen nagy sérelem ért az egyházban, hogy ateista lettem?” Nem emlékszem semmilyen különleges sérelemre, egyszerűen kilógott a „keresztény ló lába” és elkezdtem utána járni. Nem a legutolsó keresztény közösségben történtek miatt fordultam el a vallástól. Az igazsághoz tartozik, hogy az egyházból már három éve kiléptem azért, mert szervezeti működését ellentmondásosnak véltem a bibliai elvekhez képest. Azzal a céllal indultam el, hogy felépítek egy olyan felekezetközi közösséget, amely kulturálisan releváns és biblikusan hiteles. Természetesen a közösség akkori működése és néhány hivatalnok viselkedése mélyebb kutatásra késztetett, amiért hálás is vagyok.

Kutatásaim során egyre több rendellenességet fedeztem fel nemcsak a volt közösségemben, hanem a környezetemben működő felekezetek világában. Arra a következtetésre jutottam, hogy a kereszténység valahol nagyon elcsúszott önmagához képest és a megoldáshoz új szemléletre van szükség. Összegyűjtöttem a világ legsikeresebb megközelítéseit és kértem az isteni közbelépést, hogy megvalósíthassam. A többi már a „randi” története.

Úgy tűnik, hogy a fenti kérdés egy mélyen rejlő félelmet hordoz a kérdezők fejében, hiszen egy védekező mechanizmussal állunk szembe. Ha sikerül egy személyes sérelemnek tulajdonítva elhessegetni a kereszténység alaptéziseit megkérdőjelező érveket – akkor valamennyire biztonságban érezhetjük magunkat. Ez túl szépnek tűnne ahhoz, hogy igaz legyen.

A válaszom, akár hiszik akár nem, nagyon egyszerű: azért hagytam ott a kereszténységet és a vallásosságot, mert a kutatásaim során eljutottam olyan tudományos információkhoz, amelyek egyértelműen bebizonyították, hogy az Istenkép kialakulása egy evolúciós folyamat eredménye, amely a világ megismerésének képességéhez fűződik. 

 Miért nem agnosztikus?

Az eddigi röpke három hónap alatt úgy tartottam, hogy Isten létezését vagy nem létezését tudományosan nem lehet igazolni. Sokan azt a következtetést vonják le belőle, hogy az agnosztikus bizonytalan, szegény össze van zavarodva. Nem teljesen így van.

Kétfajta agnoszticizmust különböztetnek meg a szakemberek: (1) ideiglenes gyakorlati agnoszticizmus – ami azt a fajta legitim középutasságot jelenti, amikor valóban létezik határozott megoldás egyik vagy másik irányban, csak egyelőre nincs elég bizonyítékunk, hogy eljussunk hozzá; és (2) elvi agnoszticizmusnak nevezik – azt a mélyen gyökerező kikerülhetetlen középutasságot, amelyen nem lehet változtatni. Ez a fajta agnoszticizmus olyan kérdésekben illetékes, amelyet bármennyi bizonyíték gyűlik is össze, soha nem lehet megválaszolni, mert maga a bizonyítás fogalma nem alkalmazható rájuk. Már a kérdés is másik síkon vagy más dimenzióban létezik, mint ameddig a bizonyítékok zónája egyáltalán elérhet. Jó példa erre az a filozófiai csemege, hogy vajon te is ugyanolyannak látod a piros színt, mint én. Lehetséges, hogy a te pirosod az én zöldemnek felel meg, vagy valami egészen más színnek, amit én el sem tudok képzelni. A filozófusok úgy idézik ezt a kérdést, mint amelyet soha nem lehet megválaszolni, akármilyen bizonyítékok merüljenek is fel.

 Egyes tudósok arról is meg vannak győződve, hogy Isten létezésének kérdése örökre eldönthetetlen, itt is az állandó elvi agnoszticizmus illetékes. Ebből, mint látni fogjuk, gyakran azt a logikailag téves következtetést vonják le, hogy Isten létezésének és nem létezésének hipotézise pontosan egyforma valószínűséggel helytálló. Szerintem, ebben a kérdésben is az ideiglenes agnoszticizmusról lehet beszélni. Vagy létezik Isten vagy nem. Ez tudományos kérdés, amelyre valamikor megtaláljuk a feleletet, ám a valószínűségre vonatkozóan, addig is erős állításokat tehetünk. Számos példa van az eszmék történetében, hogy sikerült megválaszolni olyan kérdéseket, amelyeket korábban örökre a tudomány illetékességén kívül állónak ítélték.

 Ha valaminek a létezését sem igazolni sem cáfolni nem tudjuk, attól még a létezés és a nem létezés nem áll egyformán szilárd alapon. Isten léte vagy nem léte a világegyetemre vonatkozó tudományos tény, amelyet elvben, ha gyakorlatban talán nem is, meg lehet ismerni. Ha létezne, és létezését fel kívánná fedni, maga Isten félreérthetetlen jelekkel eldönthetné a vitát. De még ha Isten létezését teljes bizonyossággal soha nem lehet igazolni vagy cáfolni, a rendelkezésre álló bizonyítékok és érvek az 50%-tól jelentősen eltérő valószínűségi becslésre vezethetnek.

 Richard Dawkins felállított egy valószínűségi skálát, amelyre elhelyezhetjük önmagunkat Isten létezését illetően:

  1. Erős teizmus. Isten 100%-os valószínűsége. „Nem hiszek benne, tudom” – mondta Jung. 
  2. Nagyon magas valószínűség, de nem éri el a 100%-ot. De facto teizmus. „Nem tudom biztosan, de erősen hiszek Isten létezésében és abban a feltevésben élem az életemet, hogy létezik.”
  3. 50%-nál magasabb, de nem túlságosan nagy valószínűség. Az agnoszticizmus felé hajló gyakorlati teizmus. „Nagyon bizonytalan vagyok, de azért hajlamos vagyok hinni Istenben.”
  4. Pontosan 50%. Tökéletesen elfogulatlan agnoszticizmus. „Isten léte és nemléte egyformán valószínű.”
  5. 50%-nál alacsonyabb, de nem nagyon alacsony valószínűség. Az ateizmus felé hajló gyakorlati agnoszticizmus. „Nem tudom, hogy létezik-e Isten, de hajlok a szkepticizmusra.”
  6. Nagyon alacsony, de mégsem nulla valószínűség. De facto ateizmus. „Nem tudhatom biztosan, de azt hiszem, Isten létezése nagyon valószínűtlen, és abban a feltevésben élem az életemet, hogy nem létezik.”
  7. Erős ateista. „Tudom, hogy nincs Isten, ugyanazzal a meggyőződéssel, amellyel Jung tudta, hogy van.” Ebben a kategóriában nem működik a hit, az értelem pedig önmagában nem képes meggyőzni arról, hogy valami nem létezik.

 Az utolsó kategória sokkal néptelenebb, mint a vele ellentétes első kategória, amelyben számos odaadó hívő található. Magamat a 6. kategóriába sorolom, bár nem szeretem az ateista kifejezést, hiszen sok negatív jelentéssel töltötték meg – így megelégszek a szkeptikus jelzővel. Tehát Isten létezésének kérdése számomra ideiglenes gyakorlati agnoszticizmus, hiszen a valószínűség skálán nem 50%-os az esélye.

 Hol állsz a listán? 

 

süti beállítások módosítása