Régóta sejtettem, hogy a kereszténység nagyon emberi és esendő alkotás. A több oldalról megismert történelme erről tanuskodik. Rengeteg félreértés és homály övezi az egész történelmét, és sok vitatott kérdés között nagyon keveseknek adatik meg, hogy valós képet formáljanak - itt arra a néhány kutatóra gondolok, akik beleásták magukat az adott történelmi kor felfedezésébe. Most fejeztem be Vermes Géza, oxfordi vallásprofesszor - a Jézus kutatás elismert szakértőjének - utolsó könyvét A kereszténység kezdetei cimmel, amelyben brilliánsan elemzi azokat az emberi manövereket, amelyek életre keltették egy új vallás filozófikus alapjait.
A szerző megvilágitja Jézus alakjának fejlődését, végigköveti, hogyan lett egy karizmatikus tanitóból egy jelentős, új vallás középpontja. Miközben három évszázad alatt Jézus tanitásai elterjedtek a Mediterráneumban Pál apostol, János evangélista és követőik hathatós közreműködésével, a keresztény vallás teljesen átalakult. A kereszténység kezdeteiből lenyűgöző történet tárul fel előttünk: egy emberből Istennel egylényegű Fiú lesz, egy lázadó, forradalmi hevületű kis zsidó szektából pedig a Római Birodalom államvallása.
Ez a könyv nem taglalja Jézus történelmiségét - többnyire az evangéliumi és a páli leveleket veszi kiindulópontúl - valamint néhány nagyon erős érvet sorol fel Jézus alakjának a kiformálásáról. Vermes álláspontja az, hogy valamilyen Jézus bizonyosan létezett, de semmiképpen sem az, akit az evangélliumokból ismerünk. Jézus történetiségéről már irtam - személy szerint azonosulni tudok azzal az állitással, hogy valamilyen Jézus létezhetett, de az evangéliumi Jézusnak ellentmond majdnem minden történelmi dokumentum. (Lásd Richard Carrier On the Historicity of Jesus: Why We Might Have Reason for Doubt vagy Earl Doherty Jesus Puzzle: Did Christianity Begin With the Mythical Christ? könyveit)
Azokból a történelmi adatokból, amit a szerző ismert, kiderül, hogy az Újszövetség korától kezdve két évszázadon át általános volt a ködösités Krisztus isteni mivoltával kapcsolatban. Egy dolog azonban bizonyos volt, Jézust, a Fiút nem tekintették az Atyaistennel azonos állásúnak és méltóságunak, és ugyanezt megfontolást alkalmazták a Szentlélekre is. A nikaiai zsinatig (i.u. 325) a szubordinacionista nézet uralkodott, amely fokozati különbséget tesz a Szentháromság személyei között. Nem beszélve arról a vitáról, ami a Fiú örök létezése vagy egyszeri születése körül zajlott. És akkor a szűztől való fogantatás történetét fel sem hoznám. Egyszóval: nevetséges.
Az egyházatyák nézeteinek története is arról tanuskodik, hogy az isteni kinyilatkoztatásnak semmi nyoma, az emberek úgy formálták az irást, ahogy az akkori kor a túlélésért és a befolyásért folytatott küzdelme megkövetelte.
A keresztény vallás Nikaiától a reformáció koráig, majd a későbbiekben is az intellektuális, mitöbb, filozófiai elfogadástól, az egyház ortodox tanaihoz való ragaszkodástól függőtt. Ezzel szemben az állitólagos Jézus által hirdetett vallásosság, amely az Istennek való teljes alávetés és bizalom révén országa folytonos kereséséből állt, másodlagos szerepbe szorult. A karizmatikus kereszténység többnyire háttérbe került, jóllehet olykor korlátozott formában felszinre tört, nem csupán olyan marginális mozgalmakban, mint a montanizmus, a millenarizmus vagy a kvékerizmus, hanem különböző csodatevő szentek népi kultúszaiban is vagy éppen a pünkösdi kereszténység különböző ágazataiban.
Miért gondolom, hogy a kereszténység is, mint a többi vallás, emberi szülemény?
- Történelmi fejlegyzésekből végigkövethető a vallásos gondolkodás vagy ha úgy tetszik az istenkép evolúciója.
- Már az első századtól kezdve a kereszténységet is inkább a kultúrális berendezkedés formálta, - isteni kinyilatkoztatás helyett - kezdve az erős judaista befolyástól majd görög és római filozófia irányzatain át napjaink szekuláris megközelitéséig.
- Látszatra a kereszténység nagyszerű értékeket képvisel, amelyek semmivel sem lennének finomabbak mint pl. az iszlám nézetei - amit ma az európaiak joggal alsóbbrendűnek tartanak, hiszen ők is jártak hasonló cipőben a középkor környékén - ha a felvilágosodás és humanizmus befolyása nem érintette volna.
- A racionálisan gondolkodó és a tudományt figyelembe vevő embert egyre kevésbé érintik meg a vallásos nézetek minden missziós erőfeszités ellenére - legalábbis egyre nagyobb az a tendencia, hogy templomok és gyülekezetek kiürülnek. Ez azért reménykeltő irány.
Szeretném lerombolni a természetfölötti illúzióját, hogy egy sokkal tisztább képet formálhassunk az életről.
