Fél éve már, hogy bejelentettem az „Istennel randiztam” utazásom miértjét. Nem hittem volna, hogy ennyire messzire kerülök attól az Istentől, akit a Bibliából ismertem. Őszinttén úgy gondoltam, hogy ugyanolyan következetesen fog cselekedni az életemben, mint az Irások szerinti feljegyzésekben. De távolról sem találkoztam ilyen Istennel, sőt egyik döbbenet a másik után következett felfedezéseim során, és egy egészen más valóság tárult szemeim elé.

Nem hittem volna, hogy annyira egyszerűen összeomlik a kereszténység addig erősnek tűnő feltételezései. Kezdve az Isten létezésével kapcsolatos érvektől Jézus feltámadásának a valószinűtlenségéig. A kreacionizmus áltudományos fejtegetéseitől az imádság állitólagos erejéig. Minden hamisnak bizonyult. Nem hittem volna, hogy annyi mindenben tévedtem.

Nem hittem volna, hogy olyan felszines válaszokat és érveket kapok kihivásaimra, nemcsak a környezetem vallásos tanitóitól, hanem néhány elismert könyvből is. A kutatást még folytatni szeretném, mert ennyi idő alatt nem sikerült a témában minden jelentős irodalmat átolvasnom.

Nem hittem volna, hogy missziós szándékú keresztényből ilyen egyszerűen aktiv szkeptikussá válok, aki fontosnak tartja, hogy másoknak is elmondja felfedezéseit a világ legnagyobb megtévesztéséről. Sőt, az egészséges ateizmus hirdetőjévé váltam. Ateizmus alatt azt a felfogást értem, amely Isten létezését hipotézisként kezeli, és elveti azzal, hogy Isten létezésére nincs bizonyiték.

Nem hittem volna, hogy a tudományos felfedezések és az alkalmazott filozófiai megközelitések annyira tisztán kirajzolják az arányokat, minimálisra csökkentve Isten létezésének a valószinűségét. Néhány példával szemléltetném, hogy mire is gondolok:

A neodarwinista evolúciót tényként kezeli a tudományos társadalom, hiszen különböző tudományterületek összefügggő bizonyitékai minden kétséget elsöpörnek. Persze, ez nem azt jelenti, hogy az átlag keresztények által ismert populista nézetek igazak volnának.

Az alkalmazott filozófia világában nem ismerős olyan teodicea, amely alapvetően megrenditené a gondolkodó ember azon intuicióját, hogy a világunkban tapasztalható hatalmas mennyiségű és értelmetlennek tűnő emberi és állati szenvedés Isten létezése ellen szól.

A hitetlenségből vett érv (a világon élő emberek többsége nem is hallott a Biblia Istenéről) még erősebb a rossz problémájából vett érvnél is. Ez egyszerűen azért van igy, mert a teizmus istenfogalmához sokkal egyértelműbben tartozik hozzá, hogy Isten azt akarja, hogy higgyenek benne az emberek, mint azt akarná, hogy az emberek - legalábbis ebben az életben - egyértelműen boldogok legyenek. Amennyiben létezik Isten, valamilyen egyértelmű evidenciát kellene adnia saját létezéséről minden ember számára. Mivel ilyen evidenciák nincsenek és nincs kézekfekvő magyarázat sem rá, akkor ez Isten létezése ellen szól. A Biblia szerint Isten mindenképpen megkivánja az embertől, hogy már ebben az életben hozzanak mellette egy komoly, egzisztenciájukat igénybe vevő döntést - ez pedig Isten rejtettségének magyarázatát lehetetlenné leszi.

A mai fizika szerint a valóság alapvetően indeterminisztikus, nem minden fizikai eseménynek van elégséges oka. Ha egy pillanatra is azt feltételeznénk, hogy létezik egy természetfeletti mindenható lény, aki minden fizikai eseményt valamilyen módon okoz, akkor azt kellene gondolnunk, hogy a fizikai világ indetermináltsága hamis. A racionálisan gondolkodó ember mégsem vonja kétségbe a fizikát csupán egy bizonyitatlan hipotézis miatt. Attól, hogy a valóság számunkra átlátható régióin kivül lehet valami, ami az összes következtetéseinket halomra dönti, miért kellene kételkednünk a valóság megismerésére szolgáló szokásos módszereink megbizhatóságában?

Folytassam...?

A következő hónapokban azon fogok dolgozni, hogy olyan erős és egyszerű érveket soroljak fel, amelyek minden bizonnyal az értelmesen gondoolkodó embert egyértelműen az ateizmus irányába tolja. Úgy gondolom, hogy bármennyire is szép a kereszténység által feltárt világ illúziója, hammissága annál alantasabban romboló. Nem tudnám elhinni magamról, hogy csak úgy tétlenül üljek és elhallgassam felfedezéseim azok elől, akik a szűkebb és szélesebb környezetemben élnek.