Aki valóban akadémiai szintű bizonyitékokat keres Jézussal kapcsolatban, nem kerülheti ki Richard Carrier On The Historicity of Jesus cimű könyvét. Azt gondolom, hogy nagyon kevesen ismerik még ezt a tudományos munkát, de mindenesetre legalább ezzel egyenértékű érvekre lenne szükség ahhoz, hogy Jézus történetiségét helyreállitsák. Csak azoknak ajánlom ezt a könyvet, aki készek felvállalni azt is, hogy eddigi életfilozófiájuk összeomlik csak azért, hogy valami újat épitsenek fel, ami már a valóságon alapszik. Néhány gondolatban a szerző összefoglalja könyvét:

Múlt évben volt egy szinvonalas baráti vitám a londoni rádióban egy kiváló és tisztelt újtestamentumi professzorral, amelyben azt mondta, hogy 1Korinthus 15-ben, Pál állitja, hogy az evangéliumot azoktól kapta, akik „előtte Krisztusban voltak”. A professzor mindenképpen azt állitotta, hogy benne van a levélben ez, de tudtam, hogy nincs benne, sőt az ellenkezője igazolható. Feltűnően nem beszél Pál erről egyik levelében sem, sőt a Gal.1-ben tagadja. A vitapartnerem nagyon meglepődött, amikor megnéztük a szöveget, tényleg nem volt benne.

Ez nem egyedi eset. Velem sokszor megtörtént már. Egy szuperképzett szakember erősködik, hogy valami létezik vagy nem, és meglep, hogy az ellenkezőjét kell bemutatnom. És mindig ott van az a fantom bizonyiték - vagy annak hiányának a bizonyossága - amivel Jézus történetiségét védik. Ez arra kell megtanitson, hogy fontos feladni annak ismételgetését, hogy „egyöntetű megegyezés szerint...” Általában az ilyen kiegyezések hamis feltételezésen alapszanak, többnyire múltbeli keresztények hitén és a értelmezésén - amit még jónéhány világi szakember is igazságként ismétli mielőtt megvizsgálta volna az adatokat.

Itt az idő megvizsálni a feltételezéseinket és újra megnézni a bizonyitékokat.

Van legalább hat jól képzett szakember ezen a területen: két aktiv, két nyugdijas professzor és két független tudós a témában releváns területen, akik az utóbbi időben elkezdték nyilvánosan kétségbe vonni Jézus történetiségét. Nemrég kiadtam az első akadémiai publikációt, amelyben ez a következtetés szerepel Jézus történetiségéről: miért van okunk kételkedni benne (University of Sheffield - Sheffield-Phoenix, 1914). Folytatom a bizonyitást, amelyet elkezdtem az előző könyvemben (Proving History: Bayes s Theorem and the Quest for the Historical Jesus - Prometheus Books, 2012), hogy logikailag miért nem érvényesek azok a módszerek, amelyekkel Jézus történetiségét próbálják igazolni és mivel kell lecserélni azokat.

Természetesen a századokon át megerősődött feltételezéseket nem lehet kétezer szóval elintézni. Ezért van a könyv. De itt összefoglalom az okokat, amiért gyanitjuk, hogy a keresztény vallás kezdeteit tévesen értettük. A könyv tartalmazza a kifogásokra adott válaszaimat is. Philip Davies mondta a napokban „annak elismerése, hogy Jézus létezése nem igazán biztos, a Jézust tanulmányozó tudósok szemében az akadémiai kutatások felértékelődnek”.

Azt gondolom, hogy Jézus a keresztények elméjében mennyei lényként született meg, akiről azt hitték és azt tartották, hogy mennyei igazságokat nyilatkoztat ki (mint ahogy a régmúlt időkben a próféták, akik titkos üzeneteket kaptak, amelyeket később az Irások tartalmaztak). A kereszténység is úgy született,mint az Iszlám vagy a Mormonizmus, fő apostoluk vagy prófétájuk által (Mohamed és Joseph Smith), úgy tartották, hogy látomásokat kaptak - többnyire egy angyalon keresztül (Gábriel diktálta a Koránt és Moroni biztositotta a Mormonok könyvét).

Ebben a modellben, a kereszténység, mint egy zsidó szekta, akkor kezdődött, amikor valaki (valószinű Kéfás hűséges követői biztatására) azt állitotta, hogy Jézus kinyilatkoztatta neki, hogy túljárt az Ördög eszén, hiszen testetöltött, majd az Ördög keresztrefeszitette (a mennyország ördögi oldalán), engesztelést szerezve Izrael minden bűnéért, ezért már a templomi kultusz nem igazán számit. Isten igéreteit Izrael már nem tartthatja vissza és a világ vége nemsokára elérkezik. A keresztényék nem keresték ezeknek a kijelentéseknek a bizonyitékát miután karizmatikus vezetőjük meghalt. Sőt, felkarolták ezt az angyali megváltás történetet, és kezdték összekapcsolni Ószövetségi részekkel, mint Dániel 9, Jeremiás 23-25, Ésaiás 52-53, és Zakariás 3,6. Mivel válaszolt a kor legnagyobb politikai és teológiai problémájára, hogy miként lehetne megváltani a világot, amikor isten temploma a korrupt elit vezetők kezében van, akiket „nyilván” Isten megvetette.

Néhány évtizeddel később, ezen kultusz tagjai, miután a világ nem ért véget úgy, ahogy állitották, elkezdték allegórizálni az evangéliumokat és ezt az angyali személyt a földi történelembe helyezni, mint mennyekből származó embert, akinek küldetése az evangélium magyarázata. Ugyanezt tették más égi istenekkel és hősőkkel, akiket az emberi történelembe helyeztek a görög - római világban, ezt euhemerizálá snak nevezzük, Euhemeriusz iró alapján, aki ezt a trendet bevezette i.e. a negyedik században, miután az égi Zeuszt és Uranuszt közönséges földi királyokká keresztelte, behelyezve őket a múltbeli történelembe, akiket később istenesitettek. Más istenek is végig mentek ezen a procedurán, Romulusztól kezdve egészen Oziriszig.

A kortás tudósok által gyakran ismételt mitosszal ellentétben, már a kereszténység előtt, Romuluszról és Oziriszről is azt hitték követőik, hogy megöletett istenségek voltak, akik feltámadtak mennyei dicsőségben (több ilyen istenség is volt, mint pl. Zalmoxis, Dioniszosz vagy Adonisz és Inanna), akikről úgy gondolták, hogy megváltást hoznak követőiknek. Ezek közül Ozirisz a legalkalmasabb teológiai párhuzam - amint Plutarch is magyarázza a kultúszokról szóló irásában, mely szerint Oziriszt a történelembe helyezték mint királyt, akit a későbbiekben istenesitettek. Az irásokban alegórikus képekben találjuk ezt a történetet, melyben az áll, hogy minden évben Ozirisz lejött és testetöltött majd megöletett, nem a földön, hanem egy alacsonyabb mennyországban, majd később feltámadt és felemeltetett a magassabb mennyországba. Igy hatalmat nyert a halottak felett, amelyet megoszt földi követőivel. Ésaiás felemelkedés részlet egy korábbi változata is pontosan ugyanilyen képekben tárja fel Jézus leereszkedését, halálát és feltámadását, azzal a különbséggel, hogy ő nem évente, hanem csak egyszer valósitotta meg.

Pál apostlol azt mondja, hogy az „Irások” szerint Jézus „meghalt” és „eltemettetett”, majd csak azután „jelent” meg Kéfásnak és az apostoloknak (1Kor.15:3-5), - ő tényleg azt gondolta, ami leirt. Ebben és más evangéliumi összefoglalókban, amit Pál megfogalmaz (itt és a Filipib.2-ben), sehol sem találunk emltést Jézus szolgálatáról vagy hogy valaki találkozott volna vele - mivel ezek a dolgok abban az időben nem léteztek a keresztény fogalomtárban. Ezek mind allegórikus fikciók, amelyeket a későbbiekben emeltek be az evangélium irói. Amikor Pál Jézus haláláról és feltámadásáról ir, ezek a dolgok a szentiratok rejtett üzenetei voltak, amint Rom.16:25-26 is emliti. Ezt az ismeretet felkarolta az a Jézus, aki az apostoloknak is megjelent, hogy tájékoztassa őket ennek jelentéséről. Tulajdonképpen, ezzel az égi Jézussal való találkozó biztositotta az apostoli státuszt - 1Kor.9:1, Gal.1:11,12.

Ahogyan Sátán a levegő hatalmasságainak a vezére - Ef.2:2, - és ennek a nemzedéknek az istene -2Kor.4:4, amikor Jézusról azt mondja, hogy keresztrefeszittetett a levegő hatalmassága által - 1Kor.2:8, Sátán és démoni társai által, később ez a fejezet a romaiak és és zsidók számlájára iródik. Ádámhoz hasonlóan, aki a görög szövegek szerint a mennybe lett eltemetve, valószinűleg Jézusról is hasonló kép alakult ki.

Ez a „Jézus” ugyanaz az arkangyal lehet, akit Alexandriai Philo beazonosit, mint aki már régóta szerepel a zsidó teológiában. Philo is ismerte azokat a jellemzőket róla, amit Pál Jézusról mond: elsőszülött (Rom.8:29), Isten képe (2Kor.4:4), és Isten teremtő társa (1Kor.8:6), Isten mennyei főpapja (Zsid.2:17, 4:14) és Isten Igéje. Philo szerint ez a Jézus figura már Zakariás 6-ban is szerepel, tehát a zsidók már tudatában voltak ennek az égi Jézusnak. Ezért nem volt szükségük arra, hogy Jézus történelmi személy legyen. Egyedül az kellett, hogy ez az égi Jézus testetöltsön és engesztelő halált haljon, hogy megváltsa az embert és ne kelljen a zsidó templom hivatalnokaihoz kötni a megváltást.

Erről szól az elmélet. Miért gondoljuk, hogy ez a legvalószinűbb magyarázat? Mert az események sorrendje ezt feltételezi. Amint Bart Ehrman is bevallotta az utóbbi időben, hogy a korai dokumentciók arról számolnak be, hogy a korai keresztények Jézust mennyei lénynek tekintették. Annak ellenére, hogy Ehrmannak küzdelmes próbálkozott másképp feltűntetni a kereszténység kezdetét, nagyon nehéz másképp értelmezni a bizonyitékokat, ha félretesszük a későbbi keresztények hitbeli feltételezéseit az irások értelmezéséről. A korai levelek égi lényként utalnak Jézusra, aki látomásban és üzenetekben fedi fel az igazságot. Sehol sem utalnak arra, hogy Jézus prédikált volna valahol, szolgálatot végzett vagy csodákat tett volna. Azt sem emlitik, hogy tanitványai lettek volna vagy kommunikált volna az emberrel kinyilatkoztatáson kivül vagy földi személy lett volna. Ez kizárólag csak az evangéliumokban szerepel, amelyet évtizedekkel később irtak, képzeletbeli vonásokkal megtöltve. Minden további történelmi hivatkozás ezekre az evangéliumokra utal.

Arra is emlékeznünk kell, hogy minden más bizonyiték a kereszténység első nyolcvan évéből nem maradt meg. Ennél több bizonyiték van a hamisitott evangéliumokról: ismerünk legalább 40 evangéliumot, 10 Apostolok cselekedetét, rengeteg páli levelet és sok legandát. Ezek a bizonyitékok fennmaradtak a későbbi Egyház romboló szűrője ellenére, hogy a kedvező nézetek terjedjenek. Életbevágóan szükség volt arra, hogy a megváltás érdekében Jézust történelmi személlyé formálják, akit megfeszitettek a zsidók Poncius Pilátus idejében, amelyre Ignáciusz leveleiben erős nyomatékot találunk. Annak érdekében, hogy felfedjük a kereszténység kultúszának a kezdeteit, meg kell keresnünk a kulcsokat, félretéve a második század megtévesztő irodalmát.

Jézus az imádott görög-római félistenek családjába tartozik. Mind megváltó istenek voltak, többnyire isten fiai vagy lányai. Mindannyian végigmentek a szenvedés útján, egyesek haláltusát vivtak, de mindannyian legyőzték a halált, amit valamilyen formában megosztottak követőikkel. Mind rendelkezett olyan történettel, amely belehelyezte őket az emberi történelembe, bár egyik sem létezett a valóságban. Jézus is rendelkezett azokkal a mitológikus elemekkel mint a többiek, azzal a külömbséggel, hogy a többiek mind ősi személyek voltak. Ezek a személyek többnyire nem történelmi személyek voltak, de követőik történeteiben úgy szerepeltek. Nem állithatjuk, hogy Jézus valamiben is kivétel lett volna. Amikor bizonyitékok után nézünk, amikor indokokat keresünk, mintha elpárolognának.

A Biblián kivüli bizonyitékok egyikéről sem lehet elmondani, hogy nem az evangéliumokra vagy nem az evangéliumokon alapoló bizonyságtételekre támaszkodik. A Biblián belül pedig rengeteg hamisitás van - ezért nem lehet bizonyitékként elfogadni. A korai levelek furcsán hallgatnak vagy kétértelműen fogalmaznak Jézus létezésével kapcsolatban. Az evangéliumok tele vannak mitikus elemekkel - ezért nem tűnnének valami megbizható forrásnak.

A bizonyitékok megközelitésének régi formája nem hozza a megfelelő igazolást. Még a szekuláris tudósok véleményét is azok a keresztény hittől átitatott feltételezések vezérelték eddig ahelyett, hogy valóban objektiven megvizsgálnák a bizonyitékokat. Amikor ezen előfeltételezések nélkül szemléljük, akkor rájövünk, hogy a kereszténység inkább egy kinyilatkoztatott Jézussal kezdődött mint egy történelmi Jézussal, amelyet legalább három dolog igazol: az események sorozata pontosan bemutatja, hogy milyen fejlődésen ment keresztül a jézusi kép - mennyei angyal, kinyilatkoztatott Jézus, a páli levelekben megjelent Jézus és évtizedekkel később az evangéliumok szerinti szolgáló Jézus. Abban az időben hasonló megváltói kultuszok léteztek ugyanilyen történetekkel - ahol egy kozmikus megváltó később történelmi alakká változott. Jézus semmivel sem volt valósabb a többi félistennél, vagyis nem létezett.

Nem könnyű feldolgozni ezeket az információkat, mégsem lehetetlen. Ha nekem sikerült, másnak is lehetséges. Nincsenek olyan álmaim, hogy a keresztények többsége elfogadja a bizonyitékokat, hiszen az általános viszonyulás az, hogy a hit mindent megold. Mégis arra gondolok, hogy vannak néhányan, akik hitüket nem megtévesztésre szeretnék alapozni.

Forrás: http://www.bibleinterp.com/articles/2014/08/car388028.shtml