Istennel randiztam

Istennel randiztam

Tudatlanságomból eredő mitoszok

2015. június 11. - Ősz Csaba

image_14.jpg

Keresztényként, a múltban elutasitottam az evolúciót és azt hirdettem, hogy sokkal nagyobb hit kell elfogadni ezt az elméletet, mint a kreacionizmust. Tévedtem, egyszerűen műveletlen voltam ezen a téren. A matematikában sem voltam eléggé jártas ahhoz, hogy egy egészen triviális elméletet természetesnek vegyek és elfogadjam, hogy véletlen faktorokat tartalmazó egyenletek is vezethetnek eredményre - valójában nagyon sok sztochasztikus algoritmus van. A biológia sem érdekelt eléggé ahhoz, hogy megértsem az evolúciót. Nem kell különösebben hülyének lenni ahhoz, hogy elvesszünk a részletekben, mert elég bonyolúlt folyamatokról van szó. Szóval, kedves teremtésben hivő, jártam én is ott, ahol te és megértem a védekezésed, de téged is érdekelhetnek az egyszerű valós részletek, ezért összegyűjtöttem néhány mitoszt az evolúcióról: 


1: A legalkalmasabb túlélése

Egy gyakori félreértés az evolúcióval kapcsolatban, hogy „a legalkalmasabb túlélése” azt jelenti: a legerősebbek és legkönyörtelenebbek élnek túl. Ez téves. Amit Herbert Spencer és Charles Darwin „túlélés” alatt értett csak annyit tesz, hogy egy szervezet (organizmus) mennyire sikeresen másolja le a génjeit a szaporodás során. Ők „legalkalmasabb” alatt valami teljesen mást is értettek, mint a legtöbb ember. Az egyén mások felett való uralkodásának képessége helyett olyan szervezeteket értettek alatta, amelyek jobban alkalmazkodtak a közvetlen, helyi környezethez. Összességében a „legalkalmasabb túlélése” azt jelenti, hogy azok a szervezetek, amelyek a legvalószínűbb, hogy továbbadják a génjeik másolatát a következő generációnak azok, amelyek a legjobban alkalmazkodtak a környezetükhöz.

Meg kell jegyeznünk azt is, hogy ezek közül az adaptációs stratégiák közül a legjobbaknak gyakran nincs közük az erőhöz vagy a könyörtelenséghez. Sok állat, többféle polip, rovar, madár elkerülési stratégiát használ, mint például az álcázás, mimikri, hogy sikeresen távol tartsa a ragadozókat és észrevétlenül gyűjtsön táplálékot. Más állatok, mint a nagyobb emlősök és a denevérek, csoport-együttműködést és ételmegosztást alkalmaznak a túlélés biztosítására. Ezek a stratégiák nagyon sikeresek voltak a fajok fennmaradásának biztosításában, és ez az oka annak, hogy az emberek a mai napig fennmaradtak. Valamint ez lehet a magyarázata is annak, hogy az emberek miért képesek az empátiára és miért éreznek együtt másokkal.

2: Csak egy elmélet

Egy gyakori ellenvetés az evolúcióval szemben az, hogy a tudomány bizonyára téved, mert ez „csak egy elmélet”. Az mindenképpen igaz, hogy az evolúció egy elmélet. Ellenben azt is tudnunk kell, hogy a tudományban az elmélet nem azt jelenti, hogy „egy ötlet” vagy „egy előérzet”. Ehelyett magyarázatot jelent, amit bizonyítékok támasztanak alá, és ami egy sor bizonyítékot és adatot szervez egységgé, valamint van egy magyarázó és előrejelző képessége. Ugyanúgy, ahogy az evolúció egy elmélet, az atomok létezése (atomelmélet), a gravitáció (általános relativitáselmélet) és a baktériumok (a kórokozók szerepe a betegségekben) is azok. Az evolúció elmélet-megnevezése nem jelenti azt, hogy az evolúció nem tény (hiszen az). Úgy, ahogy a baktériumok létezését is elsöprő mennyiségű bizonyíték támasztja alá, ugyanúgy az evolúciót is.

Nem azért nem nevezzük az evolúciót törvénynek, mert a tudósok kételkednének a hihetőségében, hanem mert a törvény megnevezés a fizikatudományok jellemzője és nem az élettudományoké. A természet törvényei, mint a gravitáció mögöttes mechanizmusok, amelyek szabályozzák a világegyetemet. A biológiában és az élettudományokban nincsenek törvények, mert ezek a tudományok nem írják le ezeket a mechanizmusokat (Mendel és Baer törvénye nem törvények valójában. Ezek csak vicces megnevezések).

3: A fejlődés létrája

Sokan azt hiszik, hogy az evolúció azt jelenti, hogy minden élőlény egy tökéletes állapot felé fejlődik. Ezt gyakran, mint egy létra képzelik el az emberrel a legfelső fokon, amint az isteni lét fele igyekszik, a többi élőlények pedig az alatta levő létrafokokat foglalják el és arra törekednek, hogy az emberhez hasonlóvá váljanak. Ezek az alsóbbrendű élőlények az alapján vannak rangsorolva a létrán, hogy mennyire hasonlóak az emberhez. Minél inkább hasonlítanak fizikailag az emberre, annál magasabban vannak a létrán. Ez a kép viszont teljesen hamis. Az élőlények nem arra törekednek, hogy olyanok legyenek, mint az ember, mint ahogyan azt az első tévhitnél már tárgyaltuk, az alkalmasság csakis a gének örökítéséről szól és nem az emberibbé válásról.

Sokszor kevésbé emberszerűnek lenni jobb a túlélés szempontjából. Például sok emlős, mint a delfinek is, szárazföldi állatokból fejlődtek ki. Ők azonban elvesztették a végtagjaikat és visszatértek a vízbe. Ez a „regresszió” jó volt nekik és ők lettek az egyik legkegyetlenebb ragadozók az óceánban. Ha a létraelmélet igaz lenne, akkor a delfinek az emberhez hasonlóbbá kellett volna, hogy váljanak az evolúció során, nem pedig kevésbé hasonlóvá. Más organizmusok, mint a nagy fehér cápák, szintén jó ellenpéldák, mert alig változtak a dinoszauruszok kora óta.

4: A hiányzó láncszem

Népszerű hiedelem, hogy létezik egy hiányzó láncszem az emberek és a majmok között és ez a hiány jó ok arra, hogy kételkedjünk az evolúcióban. Ez a kritika viszont félreérti az emberek és a többi majom (csimpánzok, bonobók, gorillák, gibbonok és orángutánok) kapcsolatát. Az evolucionisták nem gondolják, hogy ezek közül az állatok közül bármelyiktől „származnánk”. Ehelyett úgy gondoljuk, hogy közös őseink vannak. Ezek az ősök, mint a csimpánzokkal közös ősünk, pontosan annyira lennének genetikailag különbözőek a csimpánzoktól, mint tőlünk. Ez a gondolat a család analógiáján keresztül válhat érthetővé. Ugyanúgy, ahogy közös ősünk van az unokatestvérünkkel (a nagyszüleink), így van közös ősünk a csimpánzokkal is. A távolabbi, második unokatestvérünk (mint például a gorillák) esetén még tovább kell visszamenni, a dédszüleinkig.

Mivel a fosszíliák (kövületek) rendelkezésünkre álló adatai mindig hiányosak lesznek, mert csak az elpusztult élőlények egy százalékának egy töredéke fosszilizálódik, mégis rengeteg ilyen kövület van ebből a szerteágazó folyamatból. A közös eredetet viszont sokkal több minden támasztja alá, mint a paleontológia. A genetika, embriológia, biogeográfia (életföldrajz) és összehasonlító anatómia mind afelé konvergálnak, hogy az emberek és a majmok közös őssel rendelkeznek (további információk erről itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Evidence_for_evolution és itt: http://www.talkorigins.org/faqs/comdesc/ ).


5: Az evolúció véletlenszerű

Mindenképpen igaz, hogy az evolúció egyik alappillére a véletlenszerű mutáció. Ha nem ismerős a véletlenszerű mutáció fogalma, ez arra vonatkozik, hogy a gének nem tökéletesen másolódnak le egyik generációról a másikra. Ezek az apró különbségek általában nem számítanak, de néha az utódot egy picit gyorsabbá vagy ügyesebb álcázóvá teszik. Ezek a módosulások összegyűlnek az idő során, miután a gének öröklődnek generációról generációra (nem „kezdenek mindent előröl”, ez nagyon fontos).

A természetes kiválasztódás, az evolúció második pillére előnyben részesíti azokat az organizmusokat, amelyek ezekkel az apró előnyökkel rendelkeznek. Ahogy a generációk múlnak a leggyorsabb és a legjobban álcázott organizmusok tovább maradnak életben és több utódjuk lesz, ezáltal az egész faj megváltozik. Vegyünk példának egy egérpopulációt egy környezetben, ahol a barna szőrzet óriási előnyt jelent. A barnább egerek tovább fognak élni, mint a kevésbé barna rokonaik. Az ő még barnább utódaik szintén tovább fognak élni és több utóduk lesz, mint a kevésbé barna testvéreiknek. Amint ez a túlélési minta idővel tovább burjánzik, az egérpopuláció idővel még barnább lesz. Ez az interakció a természetes (nem véletlenszerű) és a felgyülemlett véletlenszerű mutációk közt hajtja az evolúciót.

6: Az emberek a majmoktól származnak

Ahogy már a 4. pontban említettem, az emberek nem a modern majmoktól származnak. Inkább közös őseink vannak. Ez a tévhit az egyik oka annak, hogy az emberek elvárják, hogy legyen egy „hiányzó láncszem”. Azt is meg kell említenünk, hogy a majmok azért nem változnak emberré (ahogy a 3. pontban már tárgyaltuk) mert az evolúció célja nem az, hogy minden élőlény az emberhez hasonlóvá váljon. A majmok „célja” nem az, hogy az emberhez hasonlóvá váljanak, hanem hogy tovább örökítsék a génjeiket.

7: A természet tökéletes egyensúlya

A természetről általában azt gondoljuk, hogy egy harmonikus egész, ami tökéletes egyensúlyban van. A környezeti szinten ez azonban nem igaz. A környezet folyamatos áramlásban van a külső (pl. meteorok) és belső (a tektonikus lemezek lassú mozgása, bizonyos gázok felgyülemlése az atmoszférában) tényezők miatt. Ezek a változások folyamatosan továbbviszik a túlélés célját és arra kényszerítik az organizmusokat, hogy újra meg újra alkalmazkodjanak, vagy pedig elpusztulnak.

Ahogy az 5. pontban is említettük, a véletlenszerű mutációk azt jelentik, hogy az organizmusok lassan megváltoznak. Ahogy a kis változások összeadódnak egy családfában, az organizmusok új képességekre tesznek szert, amelyek ezután a környezetük érdekében vagy azzal szemben szelektálódnak. Ez eléggé különbözik attól, amit a kreacionisták gondolnak az állatokról. A biológusoktól eltérően, ők azt gondolják, hogy a kutyák kutyák maradnak (ez ironikus, hiszen a kutyákat az emberek tenyésztették a farkasokból) és a macskák macskák maradnak (ismételten ironikus).


8: A kreacionizmus cáfolja az evolúciót

Nem cáfolja. Az evolúciót elsöprő számú bizonyíték támasztja alá (lásd a 4. pontot), a kreacionizmusra viszont nincs bizonyíték. Ha valami, akkor az evolúció az, ami cáfolja a kreacionizmus azon változatait, amelyek nem kompatibilisek vele. Ha szeretnéd pontról pontra látni a kreacionizmus cáfolatait, akkor kérlek, látogasd meg a Talk Origins oldalát (https://www.youtube.com/watch?v=ECpV0-RBWLw&feature=youtu.be).


9: Az intelligens tervezettség tudomány

Az intelligens tervezettség nem egy koherens elmélet, csak kreacionizmus laborköpenyben. Hogy Paul Nelsont idézzük: „A legnagyobb kihívás az IT (Intelligens Tervezettség) közösség számára, hogy kifejlesszenek egy érett biológiai elméletet. Jelenleg nem létezik ilyen elmélet, és ez probléma. Elmélet nélkül nagyon nehéz eldönteni, hogy mi álljon a kutatásod középpontjában. Most van egy adag erőteljes megérzésünk és egy pár elképzelésünk, mint az „egyszerűsíthetetlen komplexitás”, a „meghatározott komplexitás”, de még nem létezik általános biológiai tervezettség-elmélet.”

Az ITK-tól eltérően az evolúció egy teljes jogú elmélet. Azért mondhatjuk el ezt róla, mert egyesíti a modern biológia minden területét egy egységes keretrendszerbe, újszerű előrejelzéseket tesz, ontológiailag takarékos (nem hivatkozik a természetes világon kívüli lényekre), és nagymértékű magyarázóerővel bír. AZ ITK-nak nincs meg egyetlen ilyen erénye sem.

Ahogy az egyértelműen kiderült, az ITK csak egy kreacionista stratégia a katasztrofális Edwards kontra Aguillard ítélet után. Miután nyilvánvalóvá vált ez után a bírósági ítélet után, hogy a kreacionizmus nem fog tudni elmenni az Egyesült Államok alkotmányának első kiegészítése mellett, a kreacionisták kivették a kifejezetten szó szerinti bibliai értelmezésekre való utalásokat és több nagyon intelligens tudóst toboroztak az ügynek, mint pl. Michael Behe, William Dembski, és Stephen Meyers. Az eredmény az intelligens tervezettség volt.


10: Az evolúció erkölcstelen

Ezt az ötletet kétféleképpen lehet értelmezni. Az első, hogy a természetes kiválasztódás azokat az organizmusokat részesíti előnyben, amelyek önzőek és állhatatlanok. Ez azt jelenti, hogy a szó szoros értelmében az erkölcstelen tulajdonságokat részesíti előnyben. Ellenben, ahogy már az 1. pontban említettem, sok organizmus éppen azért marad életben, mert megosztja az élelmet és megvédi a társait. A denevérek például megosztják az ételt azokkal a társaikkal, akik nem tudtak ételt szerezni. Hasonló módon, azokat a denevéreket, akik nem osztják meg az ételüket kiközösítik és a társaik nem segítenek nekik a következő este, ha akkor nem tudnak élelmet szerezni. Az embereknek erős erkölcsi érzéke alakult ki. A népszerű hiedelemtől eltérően az emberi interakciók nagy többsége együttműködés (lásd Jessica Piece - Vad Igazság c. részletesebb írását ezzel a témával kapcsolatban).

A második értelmezési lehetőség az, hogy ha az evolúció igaz, akkor nem létezhet végső alapja az erkölcsnek. Míg néhány igen elismert filozófus, mint Richard Joyce, Alexander Rosenberg, és (a néhai) JL Mackie ezt hiszik, sok etikus gondolja azt, hogy a biológiának nincs hatása az erkölcsre. Az ókori Görögország óta filozófusok anélkül dolgoztak erkölcsi problémákon, hogy a természetfelettire hivatkoztak volna. Ezek a tudósok úgy gondolták, hogy a biológia pozitív módon befolyásolja az erkölccsel kapcsolatos gondolataikat, mert megvilágítja, hogyan működik a világ. Ezáltal szerintük hatékonyabban tudják elérni azt, amit szeretnének. Ha szeretnél jobban elmélyülni a témában, ajánlom Peter Singer, Philipa Foot, Simon Blackburn, és Philip Kitcher munkáit. Mindannyiuknak nagyon érdekes, de rendkívül eltérő mondanivalója van.

Következtetés:
Aki ma azt mondja, hogy az evolúció nem állja ki a tudományosság próbáját, az tudatlan. Aki azt állitja, hogy a kreacionizmus tudományosan igazolt elmélet, az nagyon tájékozatlan vagy valamilyen vallásos meggyőződésénél fogva tagadja a tényeket. 


Forrás:

http://ateistavilag.blog.hu/2015/02/11/top_tiz_tevhit_az_evoluciorol

http://scienceskepticism.blogspot.ca/2013/01/the-top-ten-myths-about-evolution.html

http://www.amazon.com/The-Top-Myths-About-Evolution/dp/159102479X

A bejegyzés trackback címe:

https://istennelrandiztam.blog.hu/api/trackback/id/tr947531876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2015.06.17. 18:50:38

Az utolsó mondatodra reagálok. Az az igazság, hogy nem konkrétan erre akartam, de nem leltem meg egy nagyon hasonló tartalmú szövegedet. Ott azt mondtad (nagyon jó lenne citálni az eredeti mondatodat!), írtad, hogy minél műveltebb valaki, annál kevésbé vallásos. Itt azt, hogy „Aki ma azt mondja, hogy az evolúció nem állja ki a tudományosság próbáját, az tudatlan. Aki azt állitja, hogy a kreacionizmus tudományosan igazolt elmélet, az nagyon tájékozatlan vagy valamilyen vallásos meggyőződésénél fogva tagadja a tényeket.”

Szeretem az ilyen mondatokat! Nem hagynak kibúvót, menekülési útvonalat. A tartalmi lényegük: vagy egyetértesz velem, vagy műveletlen, tuskó vagy, rosszabb esetben becstelen, a tényeket a maga nézete szerint manipuláló galád fickó. S ki a csuda akar az lenni?

Azonban.
1. Az általad töbször idézett könyvet, a „Hogyan hiszünk?” címűt kivettem a könyvtárból. Nem olvastam még ki, csak olvasgattam. A szerzője agnosztikus. Még csak nem is szkeptikus. De maga a könyv cáfolja meg a műveltség és a vallástalanság egyenes arányúságát. Elég megnézni a függelék grafikonjait. Bár van növekedés a tudás növekedése és a vallástalanság arányában, de semmi exponencialitás nincsen ebben a növekedésben: : 1916 és 1996 között 2-10%-os különségeket látunk.
Nem mellesleg a könyv szerzője, Michael Shermer elmondja, hogy végzett egy felmérést, ha jól rémlik 1996-ban a saját agnosztikus társaságában, ahol a Phd-s tagok száma a teljes tagság egyötöde, s a tagság háromnegyede diplomás. Legnagyobb megdöbbenésére a tagság egyharmada lehetségesnek, igen valószínűnek tartotta egyfajta Isten létezését.
A hitetlenség, a vallástalanság növekedése, úgy tűnik, nem mérhető csupán a műveltség, a tanultság szűrőjén.

2. A sommás mondatod egy kézlegyintéssel elintézi azokat a tudósokat, akik hisznek Istenben, és nem fogadják el az evolúció tényét, vagy annak általánosan elismert részeteit. Vagyis akik tudósok és kreacionisték, az irányított evolúció értelmében, vagy éppen fundamentalista megközelítésben. Az utóbbira jó példa pl. Werner Gitt. De ne álljunk meg nála.. Csak egy-két könyv, ami most került a látterembe:
moly.hu/konyvek/alister-e-mcgrath-dawkins-istene
moly.hu/konyvek/john-polkinghorne-egyetlen-vilagunk
moly.hu/konyvek/arthur-peacocke-egy-tudomanyos-kor-teologiaja
moly.hu/konyvek/ian-g-barbour-a-termeszettudomany-es-a-vallas-talalkozasa

De sorolhatjuk magyar oldalrl is a hívő értelmiségieket, kezdve mondjuk Papp Lajossal és Csókai Andrással. De elég impozáns itt is a lista:
kairosz.hu/productag/46/miert-hiszek

Szóval jl hangzik, de a dolog nem annyira egyszerű, ahogyan írod. Egyáltalán nem.

Ősz Csaba 2015.06.18. 09:44:39

Kedves Moha,
Nagyon szépen összetetted a két szövegösszefüggésből eredő mondatot.
Még mindig azt látom, hogy nagy általánosságban a statisztitkák jól mutatjá a korrelációt a tudatlanság és a vallásosság között. Kivételek mindig vannak. Bár csodálkozom, azon a néhány tudóson, aki megpróbálja összesimitani a tudományát a hitével.
Nem kell egyetérteni velem, akkor sem fogok műveletlennek tartani senkit. De ez a tényeken semmit sem változtat.
Michael Shermer nagyon nem agnosztikus, hiszen a szkeptikus Magazin főszerkesztője az USA-ban. Elég sők előadását hallgattam, persze vannak kérdések, amelyekben csak agnosztikus. De érdemes rá figyelni. PHD-je van a tudományok történelméből és elég sikeresen leplez le áltudományokat, stb.
Az általad időzett statisztika az időfüggvényében tekinti a változásokat - ott valóban nincs olyan nagy eltérés. Általánosságban véve a tudós társadalom max. 40% hivő miközben a társadalom 80%-ban, nyilván európában mindkét szám kevesebb.
Semmi gondom nincs azokkal a tudósokkal, hogy nem fogadják el az evolúció populista nézeteit amivel a kreacionisták szeretnék lejáratni a tudományt. Igazad van, sokkal bonyolultabb a kérdés, és az átlagnál tájékozottabb ismeretekre van szükség ahhoz, hogy az ember megfelelő választást hozzon.
Meg fogom nézni azokat a könyveket, amit felsorakoztattál...

Még mindig úgy gondolom, hogy a tudomány és az áltudomány zűrzavarában meg lehet találni a helyes válaszokat és kilehet bogozni az igazságot bizonyos keretek között. Van a tudománynak határa, de érdemes ismerni ezt a határt és van a józan hitnek is helye - ez komoly kutatási területnek látom, nem egészen kiaknázott. Ahogyan most látom, a kérdésekre a legmélyebb választ a tudományfilozófia és a vallásfilozófia határai között találhatjuk meg. Van mit kutatni...
süti beállítások módosítása